Ezt a címet viseli Niall Ferguson, a Harvard Egyetem történészprofesszorának nemrégiben idehaza napvilágot látott kötete. A könyv hátoldalán a The Economist ekképp méltatja a művet: >>Niall Ferguson egyetlen huszárvágással átformálja a szellemi horizontot<<, illetve azt is megtudhatjuk, hogy a The Times az évtized legfontosabb könyvei közé választotta a kötetet. Úgy vélem, mindez erős túlzás, de kétségtelenül egy jól megírt népszerűsítő munkát olvashatunk >>a világ pénzügyi történelméről<<, ahogyan azt a kötet alcíme is ígéri. A könyv némileg anekdotikus stílusban meséli végig a kötelező toposzokat: a bankok születése és a Mediciek, a Bank of England születése és Walter Bagehot, a kötvénypiac felemelkedése és a Rothschildok, a Mississippi buborék és John Law, Robert Wallance és Alexander Webstern, avagy a biztosítótársaságok megjelenése, a jóléti állam tündöklése és bukása, Lord Beveridge és Milton Friedman, a chicagói fiúk Pinochet Chiléjében, az ingatlantulajdonos demokrácia és a subprime válság, a fedezeti alapok új világa, a Quantum Fund és az LTCM, avagy Soros vs. Merton és Scholes, a mikrofinanszírozási mozgalom és Muhammad Yunus, Bretton Woods, IMF, Világbank, Stiglitz vs. Rogoff, Amerika és Kína ezredfordulós szimbiózisa, megtakarítási bőség és kereskedelmi mérleghiány stb., stb. És mindez 358 oldalon. Ferguson műve tkp. egy színesen kavargó történeti, kultúrtörténeti munka a pénzügyi eszközök és rendszer fejlődéséről, amelyet ugyanakkor tekintélyes felhasznált irodalom ékesít. A mesélős szövegfolyam nem mentes a személyes hangvételű részektől és jópofaságoktól sem. Megtudhatjuk pl. hogy az ingatlanok és a nemi betegségek között az a különbség, hogy az utóbbiaktól meg lehet szabadulni. Szóval a könyv egy könnyen habzsolható igazi desszert, ami - talán mondani sem kell - a jelenlegi gazdasági válságra játszik. És Ferguson nem rejti véka alá a véleményét: dacára a történelmi botrányoknak és kudarcoknak, a pénzügyi innováció és integráció fejlődése legalább annyira fontos volt az emberiség felemelkedéséhez, mint a tudomány fejlődése vagy a jog elterjedése, ha éppenséggel nem fontosabb. (Nota bene, a szerző konzervativizmusa is kitűnik a szövegből. Nem kérdés, hogy Ferguson Friedman oldalán áll Beveridgedzsel szemben, Rogoff oldalán Stiglitzcel szemben stb., jóllehet a szöveg egyáltalán nem erőszakos. Ferguson tán még Soros reflexivitás-elméletét is többre becsüli, mint Merton és Scholes matematikáját (>>A Pénzügyi bolygó csodálatos elméletét pontosan értették, viszont nem számoltak a Föld bolygó zűrös múltjával<<). Illetve az után, hogy szerzőnk a buborékok kapcsán azt írja, hogy a >>kulcsszerepet szinte mindig a jegybankárok játszák<<, már azon sem lepődünk meg, hogy a múlti heti Mr. Bernankehoz intézett nyílt levél egyik aláírója.)