Pénteki WSJ cikkében Kopits György úgy véli, ha Orbán Viktornak 22 évvel ezelőtt, 1989-ben volt bátorsága szabad választásokat és a megszálló szovjet csapatok kivonulását követelnie, akkor annak a bátorságnak sem lehet híján, ami ahhoz szükséges, hogy szakítson a hazai >>gulyáspopulizmus<< két évtizedes örökségével (ami Kopits szerint Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt tetőződött). Vagyis azzal a politikai gyakorlattal, hogy a kormányok a Kádár-diktatúrában gyökerező ún. koraszülött jóléti állam fenntartásával, illetve annak további kiterjesztésével kívánják megnyerni a választókat. Magyarország ui. nem Venezuela, amit pl. az is alátámaszt, hogy nekünk nincs olajunk. Kopits szerint munkára, megtakarításra és beruházásra ösztönző kormányzati intézkedésre, kiegyensúlyozott központi költségvetésre és célzottabb szociális juttatásokra van szükség, mert ezek jelentik egy ország gazdasági növekedésének a zálogát, és nem a drága hitelekből finanszírozott túlméretes állam. Orbánnak az utóbbi időszakban tett kijelentései arra engednek következtetni, véli a cikk írója, hogy a kormányfő maga is tisztában van mindezzel.