Mint az élet oly sok területén, a közgazdaságtan tudományban is hasznos a szakosodás. Feltéve persze, hogy a tudósok nem válnak szemellenzős, korlátolt professzorokká, akik nem látják a fától az erdőt. Robert J. Shiller szerint az olyan óriásokat, mint Smith, Malthus, John Stuart Mill, Marx, Henry George, Marshall vagy éppen Keynes legfőképp az tesz kiemelkedő tudománytörténeti alakká, hogy nem egyszerűen tudósok voltak, hanem olyan közgazdasági gondolkodók, akik a gazdaság egészének működéséről kívántak képet alkotni, és akik a közgazdaságtanra, mint egyfajta normatív társadalombölcseletre tekintettek. Ez a szemlélet ugyanis, véli Shiller, sokkal gyümölcsözőbb a tudomány számára, mint professzorosan deriválgatni a semmit (miközben a cunami hullámtaraja épp lezúdulni készül (képzavar)).