Piacgazdaság vs. parancsgazdaság

(Jim Cox The Concise Guide to Economics című kis könyvéből)

Kétféle, egymással szöges ellentétben álló működési módja lehet a gazdaságnak: egyfelől a felülről lefelé irányított, központilag tervezett szocialista gazdaság, másfelől a piacok szabadságán alapuló decentralizált piacgazdaság. A legalapvetőbb eltérés a kétfajta gazdaság között, hogy amíg a piacgazdaságban létezik magántulajdon, addig a parancsgazdaságban nem.

A parancsgazdaság állítólagos erénye, hogy működése előre megtervezett, szemben a terv nélküli piacgazdasággal. Mindazonáltal e vélemény komoly tévedés, amennyiben a piacgazdaság is fölötte racionálisan irányított, csak éppen a fogyasztói kereslet és az árrendszer által. Emellett van négy ok, ami miatt a parancsgazdaság nem működik.

1. A gazdaságnak valamilyen központi bizottság általi megtervezése eleve kudarcra van ítélve pusztán a feladat nagysága által. Egyszerűen képtelenség, hogy pl. egy háromszáz fős bizottság ismerjen minden, a gazdaságban létező fogyasztói igényt, rendelkezésre álló erőforrást és tudást.

2. A motiváció eszközét illetően a parancsgazdaság végső soron kényszerítésen alapul. Persze a szocialisták erre általában azt mondják, hogy az erőszak (berlini fal, szovjet gulagok stb.) nem szerves része a rendszerüknek, hanem egyedül a politikai vezetők rossz döntéseinek az eredménye. A szocializmus, állítják, valójában csak a nemzetgazdaságot törekszik kontrollálni, és nem az egyéni szabadságjogokat. De mert a gazdasági rendszerek legfőbb elemei valójában maguk az emberek, így a gazdaság kontrollja elsősorban mégis csak az emberek kontrolálását jelenti. A berlini fal nem merő véletlen volt. Elég ehhez annyit megjegyezni, hogy a motiváció erősen csökken, ha kényszer hatására cselekszik az ember.

3. A parancsgazdaság egy kollektivizált rendszer, ahol mindenki a teljes kibocsátás arányosan ráeső részéért kénytelen dolgozni. Pl. egy százfős gazdaságban az össztermék század részéért. Következésképp hiányzik az egyéni ösztönzés. Ha az egyik ember kibújik a munka alól, akkor neki a személyes vesztesége ezáltal mindössze egy százaléka annak a termék mennyiségnek, ami akkor lenne, ha maga is dolgozna. (Képzeljük el az ösztönzés mértékét, ha a százfős gazdaságot kibővítjük egy kétszázmillós nemzetté!) Végül mindenki a többi ember költségére próbálna meg élni, a kibocsátás pedig mélyrepülésbe kezdene.

4. Egy parancsgazdaságban a termelés az állami hatóságok kedvét keresni, mely hatóságok élet-halál urai. Szemben a piacgazdasággal, ahol a termelést a fogyasztói kereslet szentesíti, a paranacsgazdaságban a fogyasztó el van felejtve.

(saját fordítás)