Hazlitt az inflációról 2.
Henry Hazlitt
Az infláció és a "magas költségek"
[Az 1960-as What You Should Know About Inflation című népszerű Hazlitt kötetből]
Miként azt egy korábbi fejezetben megállapítottam, az inflációt mindig és mindenhol elsősorban a pénz- és hitelkínálat növekedése okozza. Persze ebben az állításban nincs semmi különös vagy épp eredeti, sőt inkább egy ortodox tézisnek tekinthető, amit mind az elmélet, mind a tapasztalat és a statisztika is nagymértékben alátámaszt.
Mindazonáltal az inflációnak ez az egyszerű magyarázata mégis jelentős ellenállásba ütközik. A politikusok érthető módon elutasítják (illetve tudomást sem vesznek róla), hiszen e nézet egyenesen a politikusok gazdaságpolitikáját teszi felelőssé az infláció miatt. De a tudós közgazdászok közül is csak kevesen segítik a tisztánlátást, a többségük ui. számos eltérő és bonyolult tényezőnek ("inflációs nyomásnak") tulajdonítja az inflációt. A munkás vezetők persze olyan homályos fogalmakban vélnek magyarázatot találni az inflációra, mint a termelők "kapzsisága" vagy "túlzott profitja". De az üzletemberek többsége számára sem ismeretlen a felelősség áthárítás. A kiskereskedők szerint a nagykereskedők tehetnek a magas árakról, a nagykereskedők szerint a gyártók, a gyártók szerint viszont a nyersanyagszállítók, valamint a bérköltségek.
Ez utóbbi nézet, vagyis az inflációt a bérköltségek növekedésének tulajdonítani, meglehetősen közkeletű. Csak kevés gyártó tanulmányozza ui. a bank- és pénzügyeket. A pénzkínálat változása meglehetősen absztrakt dolog az üzletemberek számára, ami kívül esik mindennapi tapasztalataikon. Vagy ahogy az egyik üzletember nekem egyszer írta: "Az, ami az árak növekedését okozza, a költség".
Amit ez a téves vélekedés nem ismeri fel, hogy a "költség" csak egy másik név az árra. A munkamegosztás egyik következménye épp az, hogy minden ár valaki más számára költség. A nyersvas ára az acélgyártónak költség, az acél ára viszont a gépkocsi gyártónak, miként a gépkocsi ára a magánorvosnak költség meg a taxi vállalatnak. És lehetne még a sort folytatni. Persze majdnem minden költség végső soron bérekben és fizetésekben oldódik fel. Ez igaz. Viszont a fizetések és bérek maguk is "árak", amit az emberek munkájáért fizetnek.
Mármost az infláció, ami a pénzkínálat növekedése, csökkenti a pénzegység értéket, ami lényegében ugyanazt jelenti, mintha azt mondanánk, hogy az árak és a "költségek" megemelkedtek. A "költségek" növekedése mindazonáltal nem feltétlenül előzi meg az árak emelkedését. A sonka árának emelkedése megelőzheti a sertésár emelkedést, a sertés árának emelkedése pedig a takarmány kukorica árának emelkedését. Tévedés tehát azt feltételezni, miként azt a régi ricardiánusok tették, hogy az árakat a termelési költségek határozzák meg. Azt ui. hogy a sertéstenyésztők mennyi adhatnak a takarmány kukoricáért részben az határozza meg, hogy maguk mennyit kaphatnak a sertésért.
Rövid távon mind az árak, mind a költségek nagyságát a keresletnek és a kínálatnak az egymáshoz való viszonya határozza meg. Beleértve ebbe, természetesen, a pénzkínálatot éppúgy, mint a javak kínálatát. Hosszú távon viszont az árak valóban a határköltséghez tendálnak. Ez viszont nem azért van, mert a termelési költségek határozzák meg az árat, hanem mert a jelenlegi költségek (vagy a várt költségek) határozzák meg azt, hogy mennyit fognak egy áruból előállítani, már ha egyáltalán előállítanak belőle bármennyit is.
Ha ezek az egyszerű összefüggések szélesebb körben ismertek lennének, akkor talán kevesebb szakújságíró tekintené az ún. "ár-bér spirált" az infláció okának. Önmagában ui. a bérek növekedése (az "egyensúlyi bér" fölé) nem inflációt okoz, hanem munkanélküliséget. A bérek növekedése (főként a jelenlegi politikai környezetben) persze vezethet inflációhoz, de csakis indirekt módon, azaz a pénzkínálat olyan növelésével, ami lehetővé tesz a magasabb bérek kifizetését. Vagyis a pénzkínálat növekedése az, ami ténylegesen az inflációt okozza. Ám amíg ezt nem leszünk képesek tisztán fölismerni, addig nem fogjuk tudni az inflációt sem megfékezni.
(Eredeti kiemelések. Saját fordítás.)