Infláció és államadósság
Az amerikai közgazdászok között egy ideje élénk vita folyik arról, hogy a következő években várható-e jelentős infláció az USA-ban. Inflation and Debt című cikkében John H. Cochrane mindazonáltal úgy véli, a vita rossz nyomon jár. Amíg ui. a keynesiánusok (köztük a FED vezetői) szokásukhoz híven a kamatlábak, az aggregált kereslet és a szabad kapacitások (munkanélküliség) felől közelítenek az inflációhoz, addig ellenlábasaik, a monetaristák szintén a maguk fikszációját követve a pénzkínálatra, közelebbről, a kereskedelmi bankok hatalmasra nőtt jegybanki tartalékaira vetik vigyázó szemüket. Pedig az inflációt illetően a döntő tényező, vélekedik Cochrane, az államadósság és a költségvetési deficit. Ha valamitől tartani kell, akkor az a fiskális infláció. Ez, legalábbis Cochrane értelmezésében, azt jelenti, hogy a befektetők egy esetleges államcsődtől vagy az adósság kormányzati elinflálásától tartva elfordulnak az államkötvényektől, és a pénzt reáleszközökbe fektetik, vagy egyenesen fogyasztásra költik, ami így inflációhoz vezet. (Túl azon, hogy intézményi befektetők ritkán vesznek kakaót meg kalácsot, ez nem okozna inflációt. Ez a kakaó és kalács árának emelkedését jelentené meg persze államcsődöt.)