Brecht, kérem szépen, lapos gondolkodó és középszerű író. Kamaszkorában, egy szép, melankonikus nyárestén azt gondolja magában, hogy messze innen, a nagyvárosban most mennyi háború dúl, mennyi ember éhezik, mennyi a beteg, aki ezen az órán éppen meghal stb. Valóban beteges gondolatok. A nyárestén, amit leír, a fiúk a szerelem reménytelenségén szoktak gondolkodni, s érzelmi gazdagságukban, a nagy fölösleg birtokában, akár sírva is fakadnak. Vagy víziójuk támad az életről, amely egyszerre felcsillan előttük, s ők belebámulnak, káprázó szemmel, mint ahogy a napba néz az ember. De ő szociális igazságtalanságon gondolkodik, ami a francia forradalom óta az ember betegsége. A szociális igazság vágya teremtette a világ legsúlyosabb szociális igazságtalanságait, a mások sorsával való törödés - a saját egzisztencia elhanyagolása - pedig a világ legszörnyűbb tömeggyilkosságaihoz vezetett.