Madsen Pirie Freedom 101 című művéből

Az alapvető javak árát a kormánynak kellene szabályoznia, hogy a szegények mindenkor hozzájuthassanak

Vannak dolgok, amik elméletben ugyan jól hangzanak, de a gyakorlatban katasztrofálisak. Ilyen dolog a hatósági árplafon is. Az árak ui. jelzések, amelyek a kereslet és a kínálat alakulásáról tudósítanak, éppen úgy, miként a hőmérő a hőmérsékletről. És ahogy nem lehet a hőmérő megbütykölésével szabályozni a hőmérsékletet, épp úgy nem lehet az árak rögzítésével sem szabályozni a keresletet és a kínálatot.

Ha valaminek az ára emelkedni kezd, akkor ez azt üzeni az embereknek, hogy fogyasszanak kevesebbet az adott áruból. Vagy keressenek más fogyasztási alternatívát. Ugyanez az áremelkedés másoknak azt üzeni, hogy termeljenek többet az adott áruból, hiszen azt jó haszonnal lehet eladni. Végül az alacsonyabb fogyasztás és a nagyobb kibocsátás e kombinációja megszünteti az adott áru szűkösségét. Ám ez csak akkor működhet így, ha az árak valóban a szűkösség jelzőszámai. Ha ui. a szegényeket megvédendő az árakat rendeletileg rögzítik, akkor semmi sem fogja az embereket arra ösztönözni, hogy visszafogják a fogyasztásukat, vagy hogy új lehetőségeket keressenek, ami által a megdrágult árut valami mással helyettesíthetik. Épp így nem lesznek a termelők sem arra ösztönözve, hogy növeljék a termelést, és ezáltal a kínált mennyiséget.

Ha pl. kenyérhiány miatt a kenyér ára növekszik, és ezért az árat rendeletileg rögzítik, akkor semmi sem fogja arra ösztönözni az embereket, hogy a kenyérfogyasztás valamilyen más alternatíváját keressék. Mondjuk nagyobb arányban fogyasszanak más pékárukat, vagy épp burgonyát. Épp így nem lesznek a gazdák sem arra ösztönözve, hogy több búzát vigyenek piacra, vagy a külföldi gabonakereskedők sem arra, hogy a nagyobb bevétel reményében gabonával lássák el a piacot. Semmi sem jelzi a gazdáknak, hogy a nagyobb haszon reményében a következő évben érdemes több búzát vetniük.

Az árak hatósági rögzítésével leginkább azt lehet csak elérni, hogy a szóban forgó áruk kínálata szépen felszívódik, mert a rögzített árak mellett senki nem lát majd üzletet ezen áruk termelésében vagy kereskedelmében. És akkor jön újra az állam, hogy a szűkös jószág valamilyen "igazságos" kiutalását vezesse be, illetve hogy felszámolja a közben kialakult feketepiacokat. Láttunk már ilyesmit a kenyér, az üzemanyag, vagy épp a bérlakások esetében. Az eredmény végül mindig egyértelmű: az árak rögzítésével csak a kínálat kifulladását lehet elérni, ami még nagyobb hiányhoz vezet.

(saját fordítás)