A fiatal Hegel azt írja, hogy "akik szeretik egymást, azok egymás számára minden tekintetben élők, semmilyen tekintetben sem halottak".

Képzeljük el, ahogy nagy dirrel-dúrral beharangoznak egy új filmet, egy hollywoodi lávsztorit! Főszerepben az ügyeletes sztár. Irány a mozi! Zizi, ropi, kóla. Fények a vásznon, pereg a film. Íme, a cselekmény: a fiú meg a lány diszkóban. A fiúnak foszforeszkál a cipője az UV zöldben. A lány érzi, hogy szerelmes. A fiú szívét is lángra lobbantja a lány dekoltázsa. Járni kezdenek, összeköltöznek, az évek múlnak, mint a percek. A pár nagyon boldog, összeházasodnak. Aztán lefut a szalag, ennyi volt. The End. Mi pedig hunyorogva lépünk ki a fénybe. Vesszük a kabátot, közben különös nyugtalanságot érzünk. Távolról, titkon sejtjük, hogy ez a film így nincs rendben.

Rómeó szereti Júliát, Júlia szereti Rómeót. Pedig igazából gyűlölniük kellene egymást. Mert Rómeó Montague, Júlia pedig Capulet. És mégis: Rómeó szereti Júliát, Júlia Rómeót. Merthogy Rómeó nem egy Capuletet szeret, hanem Júliát, szíve egyetlen Júliáját. Ha Rómeó Júliában csak egy Capuletet szeretne, pontosabban gyűlölne, akkor még nem egy élőt, hanem csak valami dolgot szeretne, pontosabban gyűlölne - a Capuletet. Így Rómeónak Júlia csak egy tárgy lenne, a Capulet. Ámde Rómeónak Júlia nem valami dolog, nem valami halott, hanem az egyetlen szerelme, és nálánál semmi sem lehet számára élőbb és elevenebb. Rómeónak Júlia a legközvetlenebb élet, és az életnek ebben a közvetlenségében nincsenek halott dolgok - nincs Capulet, nincs Montague. És ugyanígy Júlia Rómeóval. Capuletnek vagy Montaguenak lenni még csak valami halott dolog, ami elválasztja az élőt az élőtől. Mert akik szeretik egymást, azok nem egymás vezetékneveit szeretik.

Minden rendes szerelmi történet (film, regény stb.) a következőről szól: van a nő meg a férfi, akik szeretik egymást, de mégsem lehetnek egymáséi, mert valami szembeállítja őket. Ez lehet származás, rang, vagyon, a szülők viszálya, bőrszín, vallás, nyelv stb. (klasszikus esetek), de lehet a szembenállás oka valami félreértés, véletlen malőr, barátok, barátnők rosszallása, a régi szerető ármánykodása stb. (könnyedebb műfajok esetén). Ámde a szerelem végül beteljesül. Más szóval, a nő meg a férfi végül leküzdik a szembenállást. Azt, ami elválasztotta őket egymástól. Mert akik szeretik egymást, azok egymás számára minden tekintetben élők, és semmilyen tekintetben sem halottak. Nem dolgok. Vagyis akik szeretik egymást, azok nem származás, rang, vagyon, bőrszín stb. által vannak egymás számára, hanem közvetlenül. Mint élő az élőnek.

And the Oscar goes to...

Mi a baj a foszforeszkáló cipőjű fiú és az attraktív dekoltázsú lány mozis történetével? Az, hogy túl sima ügy. Nincs akadály, amit a szeretetnek le kellene győznie, nincs szembenállás. Nincs idegenség, melynek vastag falát a szeretetnek le kellene bontania. Mert a szeretet csak annyiban szeretet, amennyiben megszűnteti a másik idegenségét, vagyis amennyiben a halottat élővé teszi.

Hegel megérdemelne egy posztumusz díjat.