"Which way should we choose?/more bottom up or more top down/ ...the fight continues…/ Keynes and Hayek’s second round" - szól John Papola és Russ Roberts Fight of the Century című klipjében a refrén.

Immanuel Kant bölcseletében a világ fenséges vadon: nincs fókusz, ahova állva kilátás nyílna a dolgok egészére, nincs tekintet, mely képes volna mindeneket maradéktalanul áttekinteni. Más szóval, a dolgok végtelen sokfélesége ellenáll annak, hogy egy maradéktalanul zárt rendszert alkosson. Tegyünk bármilyen sablont a világra, tegyük azt akármilyen irányból, akármilyen nagyot, a dolgok nagy része ki fog lógni alóla.

Friedrich von Hayek elvetette a közgazdaságtan hagyományos, walrasiánus ihletésű általános egyensúlyi elméletét. Az egyensúlyi elmélet ui. felülről akar beszállni a világba. Mintha lenne valamiféle kollektív szubjektum, ami a piac fókuszában állva előzetesen áttekintést nyert volna minden egyes gazdasági szereplő céljáról, és a rendet önmagában megkonstruálva felülről rendezné e célszerű egység alá a részeket.

Kantnál a világ felülről nyitott, nincs kész rend. Az egységet, és ezáltal a dolgok értelmét, úgy kell felépíteni. Alulról fölfelé építkezve. Ám ez távolról sem merőben episztemológia kérdése. Egy szabad világ nem lehet más csakis fenséges vadon, ahol az események maguk kristályosítják ki a maguk értelmét. A vadon ui. akkor vághat egybe egy kész sablonnal, ha a sokféleség a sablon alá van rendelve: vagyis ha a dolgok felülről nyerik el egységüket, felülről nyerik el értelmüket.

Kétféle rend lehetséges: a vadon szabadon, alulról építkező rendje, vagy egy, a vadonra felülről ráhúzott kész séma, amikor a részek alárendelődnek, alárendeltetnek e kész sémának (és ami így már nem is vadon, hanem regiment). 

Hayek szerint a közgazdaságtannak nem az a feladata, hogy kész sablonok alá szuszakolja be a vadont, hanem annak a vizsgálata, hogy miként építkezik alulról fölfelé a piac, hogy melyek azok az elemi koordinációs mechanizmusok és intézményi feltételek, amelyek segítenek tájékozódni a piac fenséges vadonjában, és némi stabilitást nyújtanak egy eredendően instabil világban. A gazdaság működése legfeljebb akkor felelhet meg maradéktalanul egy előzetes sablonnak, ha azt eleve egy sablon alapján irányítják.

John Papola és Russ Roberts említett klipjében Hayek a következőt kántálja: "Keynesian models are tidy and neat/But that top down approach is a fatal conceit". Avagy akik a közgazdaságtanból - Wilhelm Röpke szavaival élve - "egyfajta nemzetgazdasági mérnöktudományt fejlesztettek ki, amelyben a matematikai egyenletek egyre dúsabban burjánzanak", vagyis azok, akik felülről kívánnak beszállni a gazdaságba, avagy a módszertant illetően valamiféle kollektív szubjektum felől tekintenek a piacra, azok hajlamosak az intervencionista gazdaságpolitikára, vagyis módszertanuk kollektivista szellemét valódi kollektivizmusba fordítani. Az ilyen közgazdászok felismerni vélik a gazdaság fókuszát, a helyet, ahonnan állítólag mindenre maradéktalanul rálátni, és ahonnét sablonok alá igazítható a piac szent vadonja. Ez a vélt fókusz pedig az állam.

Amikor Kant tagadja, hogy az ész ideái megjeleníthetők volnának a szemléletben, valójában a szent vadont kívánja menteni. Menteni az alulról építkező szabad világot a maguknak bizonyosságot követelő eszméktől, az ész sablonjaitól. Amikor Hayek elveti a közgazdaságtan hagyományos, walrasiánus ihletésű általános egyensúlyi elméletét, lényegében ugyanezt teszi. Egy felülről zárt világ ui. nem szabad.