A vasszög oldódik a sósavban. Erre azt mondjuk: a sósav oldja a vasszöget. De vajon tényleg a sósav oldja a vasszöget? Nem lehet, hogy a vasszög a sósavban valójában mindenkor magától oldódik? Mert mondjuk épp olyanja van. Meglehet, a sósav nem is képes oldani a vasszöget. Sőt az is lehet, hogy a sósav nem is akarja oldani a vasszöget, hanem a vasszög oldattatja magát a savval, ha tetszik az a savnak, ha nem. Ugyan miért gondolnánk eleve azt, hogy a sav az aktív?! Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a sósav oldja-e a vasszöget, vagy a vasszög oldódik magától, esetleg oldattatja magát a savval! Ha ui. a sav oldja a szöget, akkor a sav ad törvényt a vasszögnek, vagyis a sav uralkodik, azaz a sav az autonóm, és a szög csak alávetett. Ha viszont a vasszög magától oldódik, akkor szabad, tehát független a savtól. Ha pedig a szög oldattatja magát a savval, akkor a sav az alávetett, és a szög adja törvényt. Az, hogy ki ad törvényt a másiknak egyáltalán nem mindegy! Viszont a kérdés maga eldönthetetlen. Mert bárhogyan meressze is a szemét pl. a vegyész, ugyan meg nem mondja, hogy vajon a vasszög vagy a sav adja-e a törvényt. A vegyész mindig csak azt látja, hogy ha vasszöget tesz a sósavba, akkor a szög oldódik. Nem evidens, hogy a sav oldja a szöget: ilyesmit ugyanis egyáltalán nem látni. Tulajdonképpen nem tudni, hogy a szög szabad-e vagy alávetett. Éppen így a savval. Ezt csak a szög tudja meg a sav.