Eötvös Péter: IMA (2001/02)
WDR Rundfunkchor Köln
WDR Sinfonieorchester Köln
vezényel: Sylvain Cambreling

Az IMA Eötvös Péter 1995-ben komponált Atlantiszának a folytatása, mely – mintegy zenei emlékműként – egy olyan kultúrának állít emléket, amely virágzása csúcspontján hirtelen elsüllyedt. De míg az Atlantisz a múltban s a víz alatti világban kutató lassú utazás érzetét kelti, az IMA a jelenből tekint az elsüllyedt földrészre.

Az IMA komponálásához Eötvös két költő szövegét használta: Gerhard Rühm Gebet című versét, és egy részletet Weöres Sándor Néma zene című költeményéből. Rühm az ima gesztusát imitálja, amelyhez egy „litániaszerűen fojtott énekbeszédhez” hasonló nyelvezetet használ. Mintha az ősi kultúrában létezett volna egy ima, amely ősi nyelven szólt az ősi istenekhez. Weöres pedig a teremtés kezdetét meséli el a Biblia nyomán, egy általa kitalált nyelven. Eötvös szerint – aki saját hangzásvilágát „különböző kultúrák imáinak meditatív tartásából és koncentrációjából” meríti – úgy hangzik ez, mint „egy polinéz nyelv latin beütéssel”.

„A ritualitás a természetemből fakad. Mivel a ritualitás olyan eredeti forma, melyben a gesztusok és a hangzás abszolút egységben jelennek meg, tulajdonképpen minden darabomat »rituálisnak« nevezhetném.” Eötvös Péter

szöveg forrás