"A kommunisták azon a véleményen voltak, hogy az Októberi Forradalommal a történelem tulajdonképpen véget ért, mert a kommunizmus az emberi társadalom történelmi értelmének kiteljesedését jelenti, és csak idő kérdése, hogy az egész világon győzzön, s a történelemnek akkor már nem lesz oka arra, hogy folytatódjék. És azt mondták, hogy a kommunizmus nem politikai rendszer, hanem történelmi kategória, s azok számára, akik ezt nem fogták fel, és régi módon gondolkodtak, és árulók, egoisták, irigykedők, felforgatók, alkoholisták stb. voltak, kitaláltak egy különleges helyet, amit a történelem szemétdombjának neveztek, mert addig is, amíg a kommunizmus az egész világon nem diadalmaskodik, fontos volt számon tartani, hogy kinek nincs helye a történelemben.
A történészek később azt mondták, hogy a kommunizmus egy újabb veszélyt tárt fel, amely az emberi civilizációt fenyegeti, nevezetesen a történelmi emlékezet eltűnésének veszélyét, azelőtt ugyanis a különböző diktatúrák a könyvtárakban és a múzeumokban stb. cenzúrázták az emlékezetet, a kommunisták az emlékezet eltörlését a közélet és a magánélet valamennyi szférájára kiterjesztették és jogi alapelv rangjára emelték, s ezzel eredetiségről tettek tanúbizonyságot."  Patrik Ouředník: Europeana (A huszadik század rövid története)