Közép-Európa bővelkedik elbűvölően bizarr nevekben, amelyek az idegen fülnek úgy hangzanak, mint a nyikorgás, recsegés, kaparás, tördelés, fúrás, csusszanás, ropogás. Az angolok körében nagyon népszerű egy optikusnál ülő közép-európai emberről szóló anekdota. Az optikus megvilágít a táblán két betűsort: RYWQPRSH BLMRTXF, és megkérdi a látogatójától:
- El tudná ezt olvasni?
- Elolvasni? - neveti el magát a közép-európai. - Én ezt a pasast ismerem.
(Benjamin Kuras: Van-e élet a Marxon?)