Állás, élelem, ruházat, szórakozás, lakhatás, orvosi ellátás, oktatás stb. nem maguktól teremnek. Ezek ember alkotta értékek. Olyan javak és szolgáltatások, melyeket emberi erőfeszítéssel állítanak elő. Kinek kell hát gondoskodnia mindezekről? Ha egyeseket jog által illet meg mások munkájának gyümölcse, akkor ez azt jelenti, hogy e mások viszont meg vannak fosztva a jogtól, és szolgamunkára vannak ítélve. Ámde bármiféle állítólagos "jog", ami egy másik ember jogainak megsértést teszi szükségessé - nem jog, és nem is lehet azzá. Egyetlen embernek sincs joga egy másik ember számára valamilyen nem önkéntes kötelezettséget, ellenszolgáltatás nélküli feladatot vagy kényszerű szolgálatot előírni. Nem lehet olyan, hogy "jog mások szolgává tételéhez". Egy jogba csak annak szabadsága tartozik bele, hogy az egyén a saját erőfeszítése által maga megvalósíthassa azt, amit a jog számára biztosít, de annak joga már nem foglaltatik benne, hogy azt mások valósítsák meg számára. Figyeljük csak meg az Alapító Atyák intellektuális precizitását a kérdés kapcsán! Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata a boldogság keresésének jogáról beszél, és nem a boldogsághoz való jogról. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van megcselekednie mindazt, amitől saját boldogságának elérését reméli. Amit viszont nem jelent, hogy másoknak kell őt boldoggá tennie. Épp így az élethez való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van fenntartania az életét a saját munkája által (bármilyen gazdasági szinten, amit a képességei számára biztosítanak), de nem jelenti azt, hogy másoknak kell kielégítenie a szükségleteit. A tulajdonhoz való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van azokhoz a gazdasági tevékenységekhez, amelyek a tulajdonszerzéshez szükségesek, azt, hogy joga van a tulajdonát használni, és rendelkezni felette. De nem jelenti azt, hogy másoknak kell számára tulajdont biztosítania. A szólásszabadsághoz való jog azt jelenti, hogy az embernek joga van kifejtenie az elképzeléseit anélkül, hogy a kormány közbeavatkozása, elnyomása vagy büntetése fenyegetné. De nem jelenti azt, hogy másoknak kell számára előadótermet, rádióállomást vagy nyomdát biztosítania, hogy kifejtse a nézeteit. Minden tevékenység, ami egynél több embert érint, megkívánja az összes résztvevő önkéntes hozzájárulását. Minden résztvevőnek meg van a joga a saját döntéséhez, de egyiknek sincs joga a másikra erőltetni a maga döntését. (Ayn Rand: Man's Rights. In)