Két hete linkeltem ide egy posztot, melyben Krugman a japán jegybank 2000 és 2003 közötti laza monetáris politikájának kudarcára hivatkozva megkérdőjelezi Milton Friedman azon nevezetes állítását, miszerint a FED monetáris expanziója anno megakadályozhatta volna a nagy gazdasági világválság kialakulását. Krugman már 2007-es Friedmanről írt híres-hírhedt cikkében hangot adott e véleményének (83-85. o.). Érvelése a hagyományos keynesi you can’t push on a string elgondoláson alapul.

Mindazonáltal Krugman keveri a szezont a fazonnal: Friedman ui. egyáltalán nem azt állította, hogy az amerikai gazdaságot monetáris expanzióval ki lehetett volna húzni a válságból, hanem azt, hogy a Bank of the United States (ami egyszerű kereskedelmi bank volt) 1930 novemberi csődjét követő általános bankpánik, és az annak következtében kialakuló sorozatos bankcsődök elkerülhetők lettek volna, ha a FED likviditással látja el a bankrendszert. 1930 szeptember-októberében valójában még semmi nem utalt a következő évek összeomlására, jóllehet a gazdaság recesszióban volt. Friedman szerint a FED tkp. azzal okozta a válságot, hogy nem teljesítette azt a feladatát, amiért eredetileg létrehozták: azt, hogy a bankok "végső menedéke" legyen (a lender of last resort) egy esetleges bankpánik esetén. A Krugman által emlegetett monetáris élénkítés viszont nem mondhatott csütörtököt a Nagy Válságban, mert semmilyen monetáris élénkítés nem volt. Vagy ahogy Friedman fogalmaz 1970-es híres előadásában: "Nem igaz, hogy a monetáris politika megmérettetett és könnyűnek találtatott. Mert nem mérettetett meg." (76. o.)

Persze mindezzel Krugman is tökéletesen tisztában van. Ez a 2007-es cikkből egyértelműen kiderül. Ugyanakkor azon lehet filozofálni — miként influenzajárvány hasonlatában Krugman teszi —, hogy okozta-e a FED a Nagy Válságot azzal, hogy nem akadályozta meg a kialakulását azáltal, hogy kellő mennyiségű pénzt biztosít a bankok részére (államkötvények vásárlásával, ami '32-ben kis időre valóban meg is történt). Nota bene Friedman szerint az egész '20-as éveket szigorú monetáris politika jellemezte (bár a pénzmennyiség évi 4%-kal nőtt, a nagykereskedelmi árak évi 1%-kal csökkentek, 1928 közepétől pedig "szokatlanul szoros" lett. Mindazonáltal Friedman azt is elismeri, hogy a '29-31-es "az egyetlen gazdasági visszaesés (...), amelyet nem lehet explicit módon a FED restriktív intézkedéseihez kapcsolni" (88. o.) (Újra: a FED mulasztása ezt a recessziót fordította válságba). Némileg ellentmondásos. (És ha már itt tartok: Friedman szerint ha '30-ban az 1914 előtti pénzügyi rendszer létezett volna, akkor nagy valószínűséggel egy, az 1907-es bankpánikhoz hasonló eseményeknek lehettünk volna a tanúi, ami összességében sokkal kisebb katasztrófát jelentett volna (uo. 91 o.). Ha így nézzük, a FED okozta a válságot — a puszta létével.)

Abban is lehet Krugmannek igazsága, hogy Friedman a FED mulasztását, mint a válság okát, helyenként hajlamos némiképp összemosni az állam túlzott szerepvállalásával, mint általában a gazdasági problémák döntő okával (pl. 42-43. o.).