Elolvastam Nicholas Wapshott Keynes és Hayek: Az összecsapás, amely meghatározta a modern közgazdaságtant című könyvét. Jóllehet a Keynes és Hayek közti '31-32-es "nagy összecsapás" alig több néhány homályos és személyeskedő hangvételű könyvrecenziónál az Economica és az Economic Journal hasábjain, valamint néhány LSE-Cambridge hallgatói vitaestnél, Wapshott igazán olvasmányos könyvet írt róla. Életrajz, tudománytörténet és gazdaságtörténet letehetetlen elegye számos anekdotikus elemmel fűszerezve. (Az egyik kedvencem, amikor Keynes in flagranti éri Richard Kahnt és Joan Robinsont az egyetemi tanáriban. Keynes úgy meséli el feleségének, Lydiának az esetet, hogy neki úgy tűnt, Kahn és Robinson éppen Edgeworth 1897-es A monopólium tiszta elmélete cikkét beszélték meg egymásba gabalyodva a padlón.) A Keynes-Hayek vita napjainkig tartó utóélete, mint a piacpártiak és etatisták "évszázados harca" jelenik meg a könyvben, ami erős glissando. Ha a '30-as évek vitája szólt egyáltalán valamiről (Frank Knight egy Oskar Morgensternnek küldött '33-as levelében azt írta, hogy nem találkozott emberrel, aki meg tudta volna mondani, hogy Hayek, Keynes és Sraffa miről vitatkoznak), akkor a beruházások és megtakarítások természetéről. Wapshottnál a vita utóélete viszont inkább Hayek '44-es Út a szolgasághoz című klasszikusa körül forog, mint a '31-es Árak és termelés körül. De ettől még a könyv persze remek. (Még azt is megtudtam belőle, hogy az elnökválasztáson (James "Jimmy" Carter ellen) induló Reagan azt kérdezte 1980 novemberében az amerikai választóktól: "Vajon jobban élnek-e, mint négy évvel ezelőtt?".) A szerző nem elfogult a vitában, könyve végén egy Friedmannel készített 2000-es interjút idézi: "Nem lehet kétség a tekintetben, hogy ki nyerte meg az intellektuális vitát... ma világszerte az értelmiség sokkal kevésbé elfogadó a központi tervezéssel és ellenőrzéssel szemben, mint 1947-ben. Az már sokkal kevésbé egyértelmű, hogy ki nyerte meg a gyakorlati vitát. A világ ma sokkal inkább szocialista, mint 1947-ben volt." (A könyv arra ösztönzött, hogy belelapozzak Keynes Általános elméletébe, és szomorúan kellett megállapítanom, hogy bizony újra kellene olvasnom. Miként Hayek Árak és termelés kötetét is.)