Az euró befejezetlen pénz, ahogy Soros György szereti mondogatni. Van ECB, de nincs európai kincstár. Pedig történelmi tapasztalat: nincsenek optimális valutaövezetek, a tényezőmobilitás nem tökéletes, a relatív árak változása nem képes súlyos aszimmetrikus sokkokat elnyelni, illetve csak lassan. Közös valután vagy rögzített valutaárfolyamon alapuló pénzügyi rendszer nem tud hosszabb távon pénzügyi transzferek nélkül működni. Erre volt az IMF a Bretton Woods-i rendszerben, az aranystandard érában pedig a jegybankok kölcsönöztek egymásnak aranyat elkerülendő a valutaválságot. Az euró bevezetésekor is tudható volt, hogy a létrejövő euróövezet nem lesz egységes gazdasági régió (ahogy Mundell értette), számos empirikus kutatás figyelmeztetett erre. Így aztán magam hajlamos vagyok Václav Klaus véleményével egyetérteni, miszerint a pénzügyi unió a politikai unió trójai falova, még ha a maastrichti kritériumokat azért is hozták, hogy politikai integráció hiányában megtámogassák a pénzügyi uniót. Sejteni lehetett, hogy a befejezetlen pénz idővel befejezést kíván, és hogy az eurózóna minden problémáját a harmonizáció, a közös intézmények meg a gazdasági kormányzás hiánya (meg a többi rosszul csengő EU frázis) fogja majd úgymond okozni. Magyarán a politikai unió hiánya. (Pedig az SGP működhetne, feltéve ha betartják, illetve ha a magánadósságokra is valamiféleképpen kiterjesztik, vagy csőd). Persze sosem volt titok, hogy a monetáris unió végső célja a politikai unió. Mindazonáltal lehet, hogy az EU politikai integrációjának elmaradása a monetáris integráció mögött, azaz a befejezetlen euró, a föderális Európa híveinek nagyon is tudatos terve volt. Enrico Spolaore tanulmánya azt pedzegeti, hogy a befejezetlen pénz igencsak passzol a funkcionalisták spill-over logikájába, ami az ESM, a bankunió, az európai szemeszter és a hasonlók részleteibe adagolva nyeleti le velünk a föderális EU békáját.