„A kétezres években, az eurózóna tagjaként ez a periféria minden addig látottnál alacsonyabb kamatszinteken jutott tőkéhez, ami egyfajta befektetési boomot okozott a térségben. Görögországban mindezt megfejelte még a 2004-es olimpia is, amely extra lökést adott a gazdaságnak (…) Mindez azonban nem tesz semmissé két igen fontos tényt. Az egyik, hogy a káros és mesterséges buborékot az alacsony kamatláb okozta. Görögországnak a periódus alatt folyamatosan jelentősen magasabb kamatlábra lett volna szüksége annál, mint amekkorát az Európai Központi Bank az alacsonyabb növekedésű, nagyobb tagállamok érdekei miatt meghatározott” – írta Pogátsa Zoltán Optimális felzárkózási környezet-e az eurózóna? című cikkében (Európai Tükör 2011/2). És nekem ez épp annak az „uralkodó válság narratívának” tűnik, amit Pogátsa állítólag tagad. Mármint Pavlos Zafiropoulos szerint. Máskülönben meg a Pogátsa által előadott görög sztori arra rímel, amit 2009-es Álomunió könyvében már röviden felskiccelt.