Pogátsa Zoltán úr cikke Mi a profit? címmel az IPM Magazin októberi számában. Idézem: "Ludwig von Mises (1881-1973), az osztrák iskola doyenje úgy látta, hogy a profit eredete egyfajta arbitrázs. A vállalkozó olcsón vesz, drágán ad el, azaz learatja ugyanazon termék két ára közötti különbséget. (Mindezt a közgazdasági szakirodalom francia eredetű szóval arbitrázsnak nevezi, és fontos szerepet tulajdonít ennek a folyamatnak a piaci árak kialakításában, egységesedésében.) Von Mises ezzel ugyan megmagyarázza a kereskedő nyereségét, amely azonban továbbra is egy nem egyensúlyi profit, hiszen könnyen közbevethető, hogy a már említett walrasi egyensúlyi, tökéletesen versengő modellben nincsenek különböző árak, így nincs lehetőség arbitrázsra sem. Még nagyobb hiányosság, hogy von Mises nem ad magyarázatot a termelő cégek profitjára. Ők ugyanis nem ugyanazon terméket adják tovább, hanem előállítanak valamit." Idézet vége.

Az arbitrazsőr haszna abból származik, hogy ugyanazt az árut az egyik piacon olcsóbban tudja megvenni, mint amennyiért egy másikon el tudja adni. Más szóval, az arbitrazsőr haszna abból származik, hogy fölfedezi: valami alulértékelt az egyik piacon egy másik piachoz képest. A haszon forrása a diszkrepancia felfedezése, mint felfedezés. Oké. De mi a helyzet az olyan vállalkozóval, aki valamilyen terméket vagy szolgáltatást állít elő? – kérdezi Pogátsa úr. Nézzük! Egy vállalkozó akkor nyereséges, ha a terméke vagy szolgáltatása előállításához és leszállításához szükséges összes termelési tényezőt együtt olcsóbban tudja megvenni, mint amennyiért a terméket vagy szolgáltatást el tudja adni. Ám a vállalkozó áruja lényegében nem más mint annak előállításához és leszállításához szükséges összes termelési tényező együttese. Vagyis a vállalkozó haszna is abból származik, hogy ugyanazt az árut (mint a termelési tényezők összességét) olcsón veszi és drágán adja (mint árut). Másként fogalmazva, egy adott áru (termék vagy szolgáltatás) termelési tényezőinek együttese a termelési tényezők piacán olcsóbb, mint ugyanezen termelési tényezők együttese áruként a késztermékek piacán. A vállalkozó valójában arbitrazsőr, amennyiben az egyik piacon olcsón vesz, a másikon drágán elad. A vállalkozó profitja abból származik, hogy észreveszi, hogy a késztermékek piacához képest mely termelési tényezők kombinációja relatíve olcsó a termelési tényezők piacán. Vagy ami ugyanaz, észreveszi, hogy a késztermékek piacán milyen árut lehet drágán eladni ahhoz képest, mint amennyibe annak előállítása a tényezőpiacon kerül. A haszon forrása a diszkrepancia felfedezése, mint felfedezés. Israel Kirzner, az osztrák közgazdasági iskola doyenje (Mises nem lehet az, hiszen halott) szerint tkp. minden profit arbitrázsból származik, a vállalkozó éberségéből. A vállalkozó funkciója az, hogy olcsón vesz és drágán ad el, mert felfigyel a piaci diszkrepanciákra, és ezáltal megszünteti azokat. Amikor egy vállalkozó profit reményében valamilyen üzletbe fog, lényegében úgy véli, hogy a termelési tényezők egy részét a tényezőpiac tévesen alulértékeli, amennyiben van olyan áru, vagyis a termelési tényezőknek egy olyan halmaza, amit egy másik piacon, azaz a késztermékek piacán drágábban el lehet adni. Ráadásul: amennyiben a vállalkozó jól ítéli meg az áruja piaci értékét, mert valóban el tudja adni az általa várt áron, úgy megszünteti a termelési tényezők értékének a tényezőpiacon és a késztermékek piacán (árupiacon) való eltérését, éppen úgy, ahogy az arbitrazsőr kiegyenlíti a különböző piacok közötti árakat. Mises maga így fogalmaz: "Profit csak akkor keletkezik, ha egy vállalkozó másoknál pontosabban ítéli meg egy termék jövőbeni árát, és olyan árakon vásárolja meg a termelési tényezők egy részét vagy összességét, amelyek a piac jövőbeli állapota felől nézve túl alacsonyak. (...) Mihelyst az igazodás, a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodás megtörténik, a profit és a veszteség is eltűnik. Ekkor a termelési tényezők árai olyan szintre jutnak, ahol a termelés teljes költsége éppen egybeesik a termék árával.". Az arbitrazsőr olcsón vesz az egyik piacon és drágán elad egy másikon. Ezáltal haszonhoz jut, de egyúttal kiegyenlíti a két piac közötti árakat, ami megszűnteti a további arbitrázs lehetőségét. Fontos megjegyezni: az osztrák iskola képviselői hangsúlyozzák, a jevonsi egyetlen piaci ár-törvényét, ami mindenféle piaci árra vonatkozik (áruk, bérek, kamatok stb.), éppen a vállalkozói profit érvényesíti, így Pogátsa úr hatalmas luftot rúg a walrasi tökéletes versenypiacra való hivatkozással. Ha minimálisan ismerné az osztrák közgazdasági iskolát, akkor ismerné a véleményüket: "A vállalkozói felfedezés elmélete sokkal több, mint a mainstream egyensúlyi elméletnek egy mérsékelten érdekes kiegészítése. Ez az elmélet mindannak magyarázata, ami hiányzik a mainstream elméletből." (Kirzner)  

Nem kívánnám értékelni a profitnak ezt az arbitrázs-elméletét, és a Pogátsa-cikk egyéb részeivel sem foglalkoznék. A célom most mindössze annyi, hogy egyetlen példán érzékeltessem Pogátsa úr felszínes ismereteit, ami a teljes cikket jellemzi.