Brazília és az „özvegyasszony korsója”.  Antony P. Mueller cikke. (Cikkhez némi támpontot nyújthat egy közel öt éve született posztom.)

***

This is the end of a beautiful friendship, mondhatta volna Simicska Lajos úr. De tudjuk, a stílus maga az ember, így nem ezt mondta, hanem azt, hogy geci. Ám javaslom, ne siessünk úgy az ítélkezéssel: lehet, hogy ez valójában egy haiku; egy afféle egysoros, ami a költészet és a nyelv végső határait feszegeti, egyúttal a létezés csillagtalan éjszakájába vetett szorongó egzisztencia örök jajkiáltása, amin túl már csak a végtelen némaság honol. Apropó, emlékszünk még Bayer úr Török Zsolthoz intézett sms-ére?

***

Megnéztem A Wall Street farkasát. A Scorsese-DiCaprio-duó alapvetően nem egy rossz páros. A New York bandái vagy az Aviátor ragyogó filmek, kevésbé emlékezetes, de még mindig jó filmek A Tégla és a Viharsziget. Ez a mostani film a kőgazdag kokós, kurvázós, csaló brókerről viszont még úgy is banális, hogy egyébként Jordan Belfort valós történetén alapul. Minden ordas-farkas közhely együtt van: luxusjacht, gyémánt gyűrű, medencés parti, Ralph Lauren pólók és Gucci napszemüvegek, meg persze kokain, kokain, és kokain a hatalmas jutalékokból, miközben a keményen szopó kisemberek minden reggel metróznak munkába. Épp ahogy Bogár László elképzeli. És ha mindez nem lenne még elég, DiCaprio rendesen túltolja a szerepet.