Tudjuk, Thomas Piketty híres ember: A tőke a 21. században címet viselő könyve rocksztárokéval vetekedő népszerűséget hozott számára. Az ritkábban kerül szóba, hogy könyve nem csak ismertté, de gazdag emberré is tette. Valószínűleg euromilliókat hozott neki a konyhára; annyi pénzt, amiről a Paris School of Economicson tanító kollégái még csak nem is álmodhatnak. Mondanám, Piketty egy gazdag burzsuj, akinek még a bőre alatt is pénz van.

De mi tette Pikettyt gazdaggá? Honnan ez a szemérmetlen jövedelemegyenlőtlenség? A válasz szinte banális: Piketty létrehozott egy terméket, amire van kereslet. Más szóval azok az emberek teszik gazdaggá, akik megveszik a könyvét. Többek között én.

Persze hajlanék arra, hogy azt mondjam, a könyv rossz, és Piketty nem érdemli meg azt a sok pénzt. A vevők valójában többet fizetnek a könyvért, mint a "benne megtestesülő érték", és Piketty piaci sikere valójában egy "piaci kudarc". Mindazonáltal Piketty könyve láthatólag kielégít egy valóságos szükségletet, így a piac jutalmazza. Függetlenül attól, hogy én mit gondolok: egy vevővel kevesebb,— ennyit számít a véleményem; vagy egy csalódott vevővel több, mindegy. És ez jól is van így. Plusz Pogátsa Zoltán joggal mondhatja: haver, ha nem tetszik, írj jobbat, ha tudsz, és gazdagodj meg a fényes cáfolattal! És akkor Pogátsa egyszer az életben hitet tenne a verseny mellett.

Piketty gazdag ember lett, és ebben nincs semmi igazságtalan. Az sem lett volna igazságtalan, ha egyetlen példányt sem adnak el a könyvéből. Persze akkor nincs gazdagság se. Pikettynek szerencséje volt azzal, hogy Krugman favorizálni kezdte. De a sikerhez néha szerencse is kell, tudjuk. Meg egy kis reklám. Paul Krugman vagy épp Michael Jordan.