"Már említettük, hogy papírpénz spontán módon szabadpiaci körülmények között soha nem jelent meg. A papírpénz mindenkor a kormány édes gyermeke volt, amit speciális törvényi kiváltságok védtek. Megmutattuk továbbá az események azon jellemző sorát, amelyen keresztül a papírpénz megszületett: elsőként a kormány létrehoz egy monopol fémpénz rendszert, ami történhet a kiválasztott fémpénzen kívül minden egyéb nemesfém monetáris használatának betiltásával közvetlenül, vagy kettős pénzrendszer (rögzített paritással) bevezetésével közvetve; aztán egy privilegizált résztartalékoló bank bankjegyeinek törvényes fizetőeszközzé emelése kizárólagos joggal; végül, miután a privilegizált bankjegyek minden más megmaradt csereeszközt kiszorítottak a piacról, a kormány megengedi kedvenc bankjának, hogy az megtagadja bankjegyeinek fémpénzre történő (szerződésben vállalt) beváltását. A bankjegyek fémpénzre történő beváltásának felfüggesztése változtatja aztán a bankjegyeket papírpénzzé.
Az események sorának e sémája az összes nyugati országra ráillik. A résztartalékoló bankok bankjegyei a XVII. században jelentek meg, majd a XVIII. század folyamán exponenciális ütemben növekedtek,— mindig mint az állami finanszírozás egy formája, amit különböző privilégiumok tartottak fenn. A XIX. század során számos privilegizált bank, a későbbi jegybankok, bankjegyei kaptak törvényes fizetőeszköz státuszt, miközben az ezüst monetáris használatát betiltották, vagy közvetlenül mint Németországban és Franciaországban, vagy kettős pénzrendszer bevezetésével közvetett módon, mint az Egyesült Államokban és Angliában. Aztán az I. világháború iszonyú pusztításának finanszírozása érdekében a német, francia és angol jegybank felfüggesztette bankjegyeiknek aranyra történő beváltását. Történt mindez, tán mondani sem kell, az egyes nemzeti kormányok jóváhagyásával, illetve utasítására. Kizárólag a FED nem függesztette fel a beváltást az I. világháború során, valamint a II. világháborút követően az ún. Bretton Woods-i rendszerben, amely nemzetközi pénzügyi rendszer 1971-ig tartott, amikor aztán az amerikai dollár aranyra történő beváltása is megszűnt (a többi jegybank 1925-31 között átmenetileg újra beváltotta a bankóit aranyra). 1971 óta egyetlen ország sincs aranyalapon, minden ország papírpénzt használ.
A papírpénz bevezetésének bizonyára egyéb alkalmas módjai is elképzelhetők, de ez minket itt nem érint. A lényeg voltaképpen az, hogy a papírpénz minden esetben a magántulajdon fokozatos megsértése és a jegybankok által elkövetett súlyos szerződésszegés útján kerültek bevezetésre. És ezek a tények bizonyára relevánsak a papírpénz morális megítélése szempontjából."

Jörg Guido Hülsmann The Ethics of Money Production (2008)