Ha az embert egyszer megragadta valami eredeti, szabad és igaz, akkor az már el nem ereszti. Egy ember, egy táj, egy film, egy könyv vagy vers, muzsika, íz és illat. Mert az eredetinek, a szabadnak, az igaznak az élménye visszavonhatatlan. Az ember érzi, hogy az a város, az a nő, az a férfi, az a könyv, az a vers, az a dal életének éltető tiszta forrása, és ezért mindig ennek a forrásnak a közelében akar élni. Számomra erről szól a Cantata profana, aminek mindig a közelében akarok élni.