Lecsorgás. A trickle-down elmélet a baloldali közgazdászok találmánya. Ahogy nincs egyetlen komolyan vehető közgazdász, aki magát neoliberálisnak tekintené, úgy nincs olyan közgazdász sem, aki valóban hinne a trickle-down teóriában, vélekedik cikkében Steven Horwitz. Az ún. piacpárti közgazdászok nem a gazdagok támogatásában hisznek (kiváltképp nem a haveri támogatásokban), hanem az értékteremtésben.

*

Ciklikus. Branko Milanovic cikkében olvasható egy félmondat, ami ugyan nem kapcsolódik szorosan a jövedelemegyenlőtlenség ciklikusságához, de megfontolandó. „[L]abour is transitioning from relatively homogeneous large-scale factory work (‘Fordism’, after the carmaker) to the heterogeneous service sector that covers everybody from hedge-fund managers and software engineers to personal trainers and food-delivery couriers”. Arra gondolok: mennél diverzebb a termékek és szolgáltatások piaca, annál jobban szóródnak a jövedelmek. Vagyis a jövedelemkülönbségek növekedését nagyrészt szimplán a munkaerőpiac növekvő differenciáltsága magyarázza. Amivel persze lehet, hogy feltaláltam a spanyolviaszt.

*

Interjú Tatár György filozófussal. Az interjú végén (a linkelt oldalon nem olvasható) Tatár a nemzetállamok korának elmúlásáról szóló progresszív gondolatot az állam elhalásának lenini gondolatához hasonlítja. Már ami a folyamatok realitását illeti.