George Akerlof és Robert Shiller Balekhalászat című könyvükben írják: „Ha úgy tudják a vevőim, hogy nálam mindig gyönyörű, érett avokádó kapható, akkor egyszer megtehetem, hogy közepes minőségű avokádót adok el ugyanannyiért (…) Ezzel kiaknázom jó hírnevemet, ugyanakkor kivetem a hálómat a balekokra”. A szerzők ezt nevezik hírnévkiaknázásnak (reputation mining).

És a Balekhalászat kötet bizony épp egy ilyen hírnévkiaknázás: két nagynevű Nobel-díjas közgazdász egy meglehetősen poshadt minőségű avokádót adnak el nekünk.

Én pedig balek voltam. Bedőltem Akerlof és Shiller jól csengő nevének, megvettem és elolvastam a könyvüket. Máris a lényegnél vagyunk! A Balekhalászat mondandója ui. röviden: a piac nem védi meg az embert önmagától, vágyainak és döntéseinek következményeitől, és ezért korlátozni kell. És valóban -- a piac engem sem védett meg attól, hogy megvegyem a Balekhalászatot, aminek árusítása maga a színtiszta balekhalászat (nota bene egy súlyosan manipulatív kereskedelmi reklámból értesültem a könyvről, ráadásul egy ellenállhatatlanul cuki fürdőkacsa van a borítóján, ugye).

De vajon be akarnám tiltani Akerlof és Shiller könyvét, mondván, hogy az vacak? Ha a szerzőkre hallgatok, igen. De nem hallgatok rájuk. A piac azt adta nekem, amit akartam, én pedig tanultam az esetből, plusz írók most egy posztot, hogy mások is okulhassanak. Vigyázat, bóvli!