Filmjelenet. A férfi a bárban odamegy a kiszemelt nőhöz, megszólítja. A nő az asztalához invitálja. Snitt. Lakás éjszakai félhomályban, a férfi a falhoz szorítja a nőt, szenvedélyesen csókolóznak, közben türelmetlenül vetkőztetik egymást. A nő kapkodva próbálja lehúznia a férfiról a bőrkabátot, a férfi izgatottan keresi a csatot. Aztán telhetetlen testi mámorából egy pillanatra kijózanodva a férfi azt kérdi: Nem kellene előtte mégis inkább megismerkednünk? Mire a nő: És mi van, ha nem kedvelnénk egymást? Egy gondolatnyi csönd után a férfi megszólal: Azt hiszem, teljesen igaza van. Majd folytatódik a heves csók.

***

Jó közgazdász. John Stuart Mill szerint nem lehet jó közgazdász, aki egyszerűen csak közgazdász, tudjuk meg Skidelsky cikkéből. Amihez a maga részéről Skidelsky még hozzáteszi: nem lehet jó közgazdász, aki még közgazdász se igazán, legfeljebb jó matekos. Az olyan zseniális közgazdászoknak, mint Schumpeter, Hayek vagy Keynes szerteágazó ismereteik voltak – a filozófiától a politikatudományon át az anatómiáig. Aki jó közgazdász akar lenni, annak kell valami plusz. Valami, amit máshonnan hoz, és nem magából a közgazdaságtanból. Ezzel szemben a mai közgazdászok kizárólag közgazdaságtant tanulnak, és még a közgazdaságtan klasszikus műveit sem olvassák, így Skidelsky.

***

Matek vs. filozófia. A politikai gazdaságtan klasszikusai David Humetól, Adam Smithen át Millig, Malthusig, Marxig mind a bölcselet felől jönnek. A klasszikus közgazdaságtan döntően etikai, antropológiai, társadalomontológiai stb. alapvetésű, vagyis társadalombölcseleti orientációt mutat. Mai szóval élve, inkább makroökonómia (azaz irányultság tekintve nemzetgazdaságtan) (erősen szimplifikálva). Ezzel szemben a marginalista forradalom képviselői, vagyis a neoklasszikus elmélet olyan nagyjai, mint Gossen, Jevons, Walras, Menger, Edgeworth a természettudományok felől jönnek. A neoklasszikus elmélet matematikai orientációjú, és inkább mikroökonómia (vállalatgazdaságtan, háztartástan). (Ez persze elnagyolt felosztás. David Ricardo pl. természettudományos érdeklődésű volt; kastélyában külön kísérleti laboratóriumot rendezett be. A szalonjában tartott rendszeres fogadásokon rendre a kristályaival meg a kémcsöveivel traktálta a vendégeket, akik főleg miniszterek, befolyásos bankárok és kereskedők voltak, és akik érdeklődést színlelve udvariasan hallgatták ezeket a tudományos kiselőadásokat, annak reményében, hogy előbb-utóbb a business is szóba kerül.)