Mindeközben máshol. Egy ígéretesnek tűnő oldal.

***

Politikai fiziológia. Ötletszerűen beleolvasok Angela Davis önéletrajzába. 1967. San Diego. Davis szemérmetlenül bevallja: nem bír magával, rajta van a mozgalmár-görcs, de csak kóvályog, mint gólyafos a levegőben — épp nincs hova csapódnia. Tüntetés-megvonási tünetei egyre erősödnek. Végül, amúgy jobb híján, bekapcsolódik egy tüntetés előkészítésébe a vietnami háború ellen. Azt írja: „lelkes voltam és izgatott, hosszú idő óta ez lévén az első tüntetés, melyen részt vettem az Egyesült Államokban”. Igaz, nem volt felhőtlen az öröme, fehérekkel kellett együtt röplapoznia. Ahogy Davis fogalmaz: „egészen újszerű elidegenedést éltem át”.

***

Ez a harc lesz a végső. Gyanítom, Pogátsa Zoltán közgazdász egy hús-vér cég pár oldalas főkönyvi kivonatán sem igazodna el. (Tanácstalanul forgatná, mint Sándor György a Burda szabásmintát, és keresné a Majtényi Frigyes utcát.) Mindenesetre tartani fog Mi a profit? címmel egy előadást. Aminek persze borítékolni lehet a konklúzióját: a profit a munkások kizsákmányolásából származik, ami ugyanakkor a szakszervezetek kollektív bérharcával csökkenthető.