A szegények gazdálkodása. Az antik görög költő, Arkhilokhosz szerint „a róka sok mindent, a sündisznó egyetlen fontos dolgot tud”. És e meglátást követve Dani Rodrik kétféle közgazdászt különböztet meg: sün közgazdászt és róka közgazdászt. A sünnek egyetlen fixa ideája van, és minden gazdasági kérdést azon keresztül lát; számára egyetlen kulcs nyit minden ajtót, és minden problémára tkp. ugyanaz a válasza. Ezzel szemben a rókának minden gazdasági kérdésről külön elképzelése van, anélkül, hogy bármiféle közös elgondolás vagy összhang lenne ezek mögött; minden ajtóhoz külön kulcsa van, és minden problémára külön válasza. És e kis tipológia alapján bízvást mondhatjuk, Esther Duflo és Abhijit Banerjee vérbeli rókák. A szegények gazdálkodása: A szegénység elleni küzdelem teljes újragondolása című könyvük pedig ízig-vérig róka közgazdaságtan. Olyannyira, hogy a szerzők rögtön a nyitó fejezetben leszögezik: az olvasóknak talán kiábrándító lehet, de nincs egyetlen „nagy válaszuk” a szegénységre, csak sok kicsi. („Nekünk nincs olyan kallantyúnk, amivel biztosan meg tudjuk szüntetni a szegénységet”.) Így aztán Duflo és Banerjee nem is kínálnak nekünk olyasfajta tetszetős teóriát, miként teszi azt pl. Acemoglu és Robinson a befogadó-kizáró politikai intézményekről szóló teóriájukkal. Nota bene szerzőink nem különösebben hisznek e nagy megváltó teóriákban. Mondhatni, mezítlábas gondolataik vannak mezítlábas emberekről. A trópusi náthalázra meg a hasmenésre akarnak megoldást, és nem a világbékére. Könyvük amolyan közgazdaságtan terepen: a probléma ott feketéllik a szegény indiai paraszt körme alatt, ezért a megoldásnak is testközelinek kell lennie. Ehhez pedig róka közgazdaságtan szükséges: ha a szegény parasztoknak adott műtrágya ártámogatásról van szó, akkor a műtrágya piacot kell megvizsgálni; ha a szegények megtakarításról van szó, akkor azt kell megérteni, hogy miként takarítanak meg a szegények. Egészen odáig, hogy egy Nyugat-Kenyában élő szegénynek mibe kerül elbuszozni a legközelebbi bankfiókig. Meglehet e szegény kenyainak az ingyen buszjegy a megoldás. Egy kicsi kulcs. És itten a lényeg: Duflo és Banerjee nem hisznek a csodafegyverben, ami képes egy csapásra megszüntetni mindenhol a szegénységet, ellenben nagyon is hisznek a kis lépesek sikerében -- a sok kicsi kulcsban. Abban, hogy a változások lépésről lépésre jönnek létre, és azok tartósak lehetnek. Az alulról induló sok praktikus, gyakran egészen apró, de célzott változtatás együtt egyfajta csendes forradalmat hozhat létre. A szegénység enyhítésében hatékonyabb lehet egy kis nudge, mint a nagy szerkezeti reformok, hatékonyabbak a rókák, mint a sünök.

***

Toxic. Sírok a röhögéstől. Ez jól esett. Nehéz kövek gurultak le szívemről.

***

Rules vs. discretion. Stanley Fischer (és az FOMC) megoldja a dilemmát: mindkettő. De C. Jay Engelnek is lenne megoldása: egyik se.