Az a kormányzat, amely a nép iránt tanúsított jóindulat elvén nyugszik – mintegy az atya jóindulatán gyermekei iránt –, vagyis az atyai kormányzat (imperium paternale), ahol tehát az alattvalók kiskorú gyermekekként merőben elszenvedőleg kényszerülnek viselkedni, mintha csak képtelenek volnának maguk megkülönböztetni, mi árt, s mi használ igazából nekik, az államfő ítéletétől tévén függővé, miképpen is kell boldognak lenniük, s pusztán jóságától, hogy valóban akarja-e boldogságukat – az ilyen kormányzat az elképzelhető legnagyobb zsarnokság (olyan alkotmány, amely az alattvalók minden szabadságát eltörli, ekképp jog nélkül hagyván őket).

Immanuel Kant (1793)