A szerelmes ember valósággal megszállottja a komplexusának; egész érdeklődése erre a komplexusra és a vele összhangban levő dolgokra koncentrálódik. Minden szó és minden tárgy a szeretett lényre emlékezteti (a kísérletben: látszólag teljesen közömbös ingerszók is előidézik a komplexust). Felbecsülhetetlen értékű kincsként őrzi a legjelentéktelenebb dolgokat is, amennyiben közük van a komplexushoz; egyáltalán az egész környezetet csak sub specie amoris nézi. Ami nem felel meg a komplexusnak, lepereg; minden más érdeklődés nulla szintre süllyed, aminek azután a személyiség bénultsága és átmeneti beszűkülése a következménye.

C. G. Jung