René Descartes 1641-es Elmélkedések az első filozófiáról (Meditationes) című halhatatlan művében azt írja, idézem: „[É]n vagyok, aki érzékelek, vagyis aki a testi dolgokat mintegy az érzékek útján fogom fel, tudniillik amikor fényt látok, zajt hallok, meleget érzékelek. De tegyük fel, mindez hamis, merthogy alszom. Az azonban nyilvánvalónak látszik, hogy látok, hogy hallok, hogy fölhevülök. Ez utóbbi nem lehet hamis (…)”. Mit jelentsen ez? Ha azt látom, hogy a golyóstoll előttem bordóvörös, akkor abból nem az következik bizonyossággal, hogy a toll bordóvörös, hanem az, hogy azt látom. A karteziánus szemlélet lényege: abból indulni ki, amit biztosan tudunk. Ha a férfi azt mondja a nőnek, hogy szereti, akkor biztos az, hogy mondja. Ha Orbán Viktor kormányfő azt mondja, 2030-ra lehagyjuk Ausztriát, akkor abból egyáltalán nem következik az, hogy 2030-ra lehagyjuk Ausztriát. A bizonyosság ebben mindössze annyi, hogy Orbán kormányfő azt mondja. Gyurcsány Ferenc volt kormányfő pl. azt mondja, Orbán Viktornak titkos svájci bankszámlája van. Tudom én ebből biztosan azt, hogy van-e neki? Azt tudom, hogy Gyurcsány Ferenc azt mondja. Tamás Gáspár Miklós hosszú cikkéből annyi biztosan igaz, hogy hosszú. A tévében látom ahogy Bayer Zsoltnak mozog a szája, tehát vagyok. A hírekből, amiket hallok pusztán annyi biztos, hogy hallom. Ez utóbbi nem lehet hamis.