Kis srácként fizikus szerettem volna lenni. Simonyinak A fizika kultúrtörténete című monumentális könyvével a párnám alatt aludtam. Heisenberg, Schrödinger, Einstein és Gamow voltak a hőseim (meg Tompkins úr). És Az idő rövid története volt a könyv. Persze tizenkét évesen értettem mindebből annyit, amennyit. Nem is lett belőlem végül fizikus. Ám egyvalamit azért megtanultam: a kocogás tudománytalan módszer fogyáshoz. A sebességgel ui. növekszik a tömeg.