Isszák szemeim Nolan gyönyörű képeit. Látványorgia, ahogy Puzsér Róbert fogalmaz kritikájában, és valóban az. (Igaz, Puzsér elmarasztalón használja e kifejezést, mert történelmi esszét várt film helyett. Tanulságos mesét. Narratívát, ahogy mondja. Amiről nekem Susan Sontag Az interpretáció ellen c. 1964-es esszéjének zárómondata jut eszembe: Hermeneutika helyett a művészet érzékiségére van szükségünk. Egy filmben a képek beszélnek. És Nolan képei éppen eleget mondanak.)