De bármily furcsa, mire megszilárdult a privacy védelme, mintha már senki sem mutatna rá igényt. (…) Az átlagember nem vágyik privacy-ra. (…) A privacy őrei hiába igyekeznek megakadályozni, hogy az így vagy úgy megszerzett személyes adatokat bárki illetéktelenül továbbadja, az átlagember úton-útfélen rátukmálja őket valakire (…) [E]llentétben a letűnt századokkal, amikor is a ruháknak az volt a dolga, hogy leplezze a test (csupán meghitt társ számára tartogatott) formáit, ő (az átlagember) mindennek a tetejébe csak olyan ruhadarabokat visel, amelyek látni engedik a köldökét, a tomporhajlatát, anyuci aranyláncát a bozontos mellkasát, a herezacskó-domborulatát, a mellbimbóját, nemsokára a klitoriszát is. Következésképpen a privacy-t egy-egy országban megvédeni hivatott intézmények tulajdonképpeni feladata nem az lesz, hogy megadja ezt a védelmet mindazoknak (a társadalom egészéhez képest keveseknek), akik igénylik, hanem az, hogy visszaszerezze a becsületét azok szemében, akik nagy lelkesen lemondtak róla.

Umberto Eco Nevelni a privacy-ra (1998) In