Fölteszem Rahmanyinov III. (d-moll) zongoraversenyét, e hamisítatlan őszi zenét. Csak bámulok magam elé, miközben a vonósok mélyeket sóhajtoznak az Adagio tételben.

*

A médiában sűrűsödnek az újabb gazdasági válságról szóló írások. Nouriel Roubini, a köztudottan alarmist sztárközgazdász, bedobta a 2020-as évet. Amiről nekem a Szaúd-Arábiában épülő Dzsidda-torony jut az eszembe. Nemrég olvastam ui. Mark Thornton The Skyscraper Curse c. idei könyvét. A felhőkarcoló-átok értelmében: míg a világrekord magasságot döntő felhőkarcolók alapkőletétele világgazdasági konjunktúrák csúcsán történik, addig az épületek átadása már válságokban; a gazdasági válságok pedig akkor ütnek be, amikor a félkész épületek magassága átlépi a korábbi csúcsot. Például a jelenlegi legmagasabb felhőkarcoló a dubaji Kalifa-torony, aminek 2004. szeptemberében kezdődött az építése, az építkezés 2007. júliusában lépte át a korábbi magassági csúcsot (a Taipei 101 torony magasságát), és 2010. januárjában adták át az épületet. És valóban: a 2007-2008-as válság legkorábbi eseménye a Bear Stearns két befektetési alapjának 2007. július végi csődje. A legalább 1000 méter magasra tervezett Dzsidda-torony építése várhatóan 2021-ben fejeződik be, és nem kizárt, hogy 2020-ra érje el a Kalifa-torony 828 méteres magasságát. (Thornton természetesen nem azt állítja, hogy a rekordmagas felhőkarcolók építése lenne a gazdasági válságok oka. Jóllehet a „felhőkarcoló-index” történetileg megbízható indikátora a válságnak, nincs közvetlen összefüggés. A rekordmagas felhőkarcolók pusztán szimptómái a világgazdaság pénzbőségének, amit a jegybankok laza monetáris politikája okoz, vélekedik Thornton, aki az osztrák iskola cikluselméletével magyarázza a felhőkarcoló-átok jelenséget. Mindenesetre szellemes.)

*

Mennél elnyomottabb egy ember, annál állatiasabb az, ahogyan szórakozik.