Nem részletezném Bernanke és Krugman új keletű vitáját a Nagy Recesszió okáról, inkább álljon itten egy-egy idézet mindkettőjüktől. Krugman: "Az igazán jelentős tényező az ingatlanpiaci buborék kipukkanása, aminek a bankválság egyfajta tünete volt. Miként a 2. ábra mutatja, az ingatlanpiaci összeomlás közvetlenül vezetett a lakóingatlan-beruházások drasztikus visszaeséshez, ami önmagában is elegendő egy mély recesszió előidézéséhez, a kilábalás pedig lassú és részleges volt". Ezzel szemben Bernanke: "Természetesen az ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az a szikra, ami a pánik tűzét eredetileg fellobbantotta. (...) Ám a kutatási eredményeim arra utalnak, hogy a pánik nélkül a foglalkoztatás, fogyasztás és kibocsátás visszaesés a Nagy Recesszió korai szakaszaiban sokkal kevésbé lett volna súlyos". (Bernanke posztja linkeli az idézett írásokat.)

Nem kívánnék döntőbírót játszani, mindössze egyetlen észrevétel. Míg Bernanke válság-narratívája kezdettől fogva változatlan, addig Krugmanről ugyanezt nem lehet elmondani. Krugman a The Return of Depression Economics and the Crisis of 2008 című könyvében még maga is az árnyékbank-pánik — hitelszűke — gazdasági recesszió értelmezésben mozog, és ami a dologban a legszebb, egyenesen azt állítja, hogy az ingatlanpiaci buborék kipukkanásának dacára az amerikai gazdaság kezdetben meglehetősen jól teljesített, és valójában a pénzügyi összeomlás fordította súlyos válságba azt, amiből máskülönben egy átlagos kis recesszió lett volna legfeljebb. Nem vicc: Krugman 2018-ban azt a válság-narratívát bírálja, amiről 2008 végén könyvet írt (pontosabban 1999-es korábbi könyvét dolgozta át). Aztán a 2012-es (idehaza is megjelent) End This Depression Now! című könyvében Krugman a válságnak már egy némiképp körvonalazatlan minskyánus-fisheriánus (pénzügyi instabilitási hipotézis-adósságdefláció) interpretációját fogalmazza meg. Mostanra meg, úgy tűnik, a Nagy Recesszió egy viszonylag szimpla ingatlanpiaci fellendülés-összeomlás történet lett Krugman számára. (Nota bene az ingatlanlufi történetnél még Bernanke narratívája is „minskyánusabb”. Amennyiben Minskynél az üzleti ciklusokat a beruházási volumen ingadozása okozza, a beruházási volumen ingadozását pedig a pénzügyi instabilitás, azt meg a várakozások bizonytalansága. És ha elfogadjuk Minsky állítását, mely szerint pénzügyi instabilitás-elmélete valójában a jól értett keynesi elmélet, akkor Bernanke még "keynesiánusabb" is Krugmannél.)