(Angliában VIII. Henrik óta létezett uzsoratörvény. Adam Smith idején a bankok évi 5 százaléknál magasabb kamatot nem kérhettek hiteleik után, azaz a hitel kamatlába törvényileg maximálva volt. És Smith helyeselte az uzsoratörvényt. A Nemzetek gazdagságában (II. könyv IV. fejezet) következőképpen érvel mellette: ha nem volna uzsoratörvény, vagy a törvény túl magasan húzná meg a plafont, akkor 8,9,10 százalékos (vagy akár magasabb) kamatlábak is kialakulhatnának. Viszont ilyen magas kamatok mellett prudens vállalkozások nem vesznek fel hitelt, kizárólag hazardőrök és spekulánsok. Vagyis, vélekedik Smith, ha nem lenne a hitelkamatláb törvényileg korlátozva, akkor a hazardőrök és spekulánsok kiszoríthatnák a józan vállalkozókat a hitelpiacról, és az ország megtakarítása olyanok kezébe kerülne, akik leginkább elpocsékolnák. Thornton óta többnyire úgy véljük, a magas kamatlábak visszafogják a spekulációt (az alacsonyak ösztönzik), Smithnél viszont épp a magas kamatlábak növelik a pénzügyi instabilitást, amennyiben rontják a bankok hitelportfólióját.)