November 4. Nem rég olvastam John Gaddis A hidegháború c. könyvét. Gaddis ebben azt írja, Hruscsov végül Mao Ce-tung nyomására döntött a forradalom fegyveres leveréséről október utolsó napján. Gaddis szerint Sztalin ’53-as halálát követően Mao magát tekintette a nemzetközi kommunista mozgalom és a keleti blokk legtapasztaltabb és legnagyobb elismerésnek örvendő vezetőjének; Hruscsovot és a többi szovjet vezetőt kis formátumú figuráknak látta, és kétségbe vonta a Szovjetunió világforradalmi erejét. Kiváltképp megdöbbenéssel fogadta az SZKP februárban tartott XX. kongresszusán elhangzott Hruscsov-beszédet. „Lehet, hogy a Szovjetunió megtámadta Sztalint, de mi nem fogjuk”. Mao Ce-tung tudni vélte, hogyan kell megmenteni a kommunizmust: nem reformokkal, hanem a sztalinizmusoz való visszatéréssel. Ugyan nem mondja, könyvében Gaddis azt sugallja, hogy Mao tkp. azért presszionálta a vívódó Hruscsovot a forradalom leverésére, hogy megmutassa, ki a főnök, illetve, hogy elejét vegye a „desztalinizációs erjedésnek” a kommunista blokkban. Mindazonáltal más forrásból úgy tudni, Mao Ce-tungot nem különösebben foglalkoztatta a magyar forradalom, ellene volt a katonai beavatkozásnak, és maga is csak október 30-án változtatott korábbi álláspontján, amikor a kínai nagykövet arról győzte meg, hogy a Nagy-kormány elkerülhetetlenül vissza fogja állítani a kapitalista rendszert.

Oltás. Ma reggel, életemben először, beoltattam magamat influenza ellen. Nota bene ha az emberek maszkot hordanak, tartják a távolságot, és sűrűn kezet mosnak, akkor az influenzavírus is kevésbé terjed.