Stiglitz. A pandémia miatt 2020-ban meredeken visszaesett az USA-ban a reálfogyasztás, ami aztán 2021-ben gyorsan visszapattant, és visszasimult a hosszabb távú trendbe. Nem vitás. Stiglitz hangsúlyosan reálfogyasztásról beszél. A nominális fogyasztásról pedig a következőt írja: „A nominális fogyasztás valóban magasabb, mint a korábbi trendvonal; és miközben néhányan ezt a túlzott kereslet bizonyítékának vélik, mindez csak azt jelenti, hogy az árak magasabbak lettek” (eredeti kiemelés). Vagyis a történet röviden: magasabb nominális fogyasztás, magasabb árak, változatlan reálfogyasztás (már ami a trendet illeti). Ez valójában a monetarista okoskodásra (a Patinkin-féle reálegyenleg-hatásra) rímel: ha a pénzmennyiség növekedése miatt a gazdasági szereplők nominális pénzegyenlegük növekedését tapasztalják, akkor addig növelik nominális költekezésüket (nominális fogyasztásukat), amíg az árak emelkedése vissza nem állítja reálpénz-egyenlegüket (reálfogyasztásukat) a korábbi szintre (vagy trendre).