Az Amerika-ellenes nézetek nyugati termékek. Manapság amikor Ázsiában, Afrikában vagy Latin-Amerikában az Egyesült Államokat bírálják, legtöbbször olyan érveket használnak, amelyek eredetileg New Yorkból vagy Párizsból származnak. Amikor 2011. májusában a pakisztáni Abbotábádban az Egyesült Államok haditengerészetének különleges alakulata rajtaütött Oszama bin Ladenre, a rejtekhelyén —a fontosabb iszlám szövegek mellett— több, mint három tucat angol nyelvű könyvet találtak. Bin Laden olvasmányai között Noam Chomsky és Bob Woodward művek is szerepeltek, ahogy Paul Kennedy A nagyhatalmak tündöklése és bukása című kötete szintén. Az al-Kaida egykori vezetője közvetlenül is hivatkozott Noam Chomskyra, a szélsőbal ikonikus alakjára, egy korábbi Amerika-ellenes videofelvételen. Érdemes leszögezni: az amerikai „demokrácia-export” és „világcsendőri szerep” bírálatának nem a Korán vagy más szakrális szöveg a forrása, hanem az amerikai J. William Fulbright 1966-os Hatalmi gőg című könyve. A néhai demokrata szenátor írta —intelemként— említett művében: „A harmadik világ ázsiai, afrikai és latin-amerikai országainál annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy ezek a népek nem tudnak simán áttérni a demokráciára, hanem hosszú és nehéz, belső zavarokkal teli időszak után juthatnak csak el odáig (…) Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a demokratikus módszerek alkalmazása gyakrabban vezet kudarchoz, mint sikerhez”. Az amerikai polgárok —szenátorok, társadalomtudósok, háztartásbelik— szabadon kritizálhatják az USA külpolitikáját, bevándorlási politikáját, oktatáspolitikáját, pénzügyi- és egészségügyi rendszerét, vagy amit épp kritizálni szeretnének, következésképp nincsenek híján az országukkal szemben megfogalmazott nyilvános kritikáknak, amelyekből bárki kedvére válogathat Buenos Airestől Budapestig, Moszkvától Pekingig.