Nathan Glazer amerikai szociológus Amerikai értékek és amerikai külpolitika című 1976-os esszéjében tesz egy figyelemre méltó észrevételt: mivel a hidegháború alatt a szabad világ védelme az USA-ra hárult, ezért Nyugat-Európa országainak megadatott az a luxus, hogy a külpolitikában tisztességesebben és erkölcsösebben viselkedjenek, mint az USA. Amiben, teszem hozzá, kimondatlanul benne van a következő: ha a szabad világ védelme Nyugat-Európa országaira hárult volna, akkor számukra sem adatott volna meg az efféle luxus. A hidegháború ui. háború volt; és egy háborút nem lehet patyolat tiszta kezekkel megúszni; a szabad világ —és benne nem kis részben Nyugat-Európa— védelme érdekében időnként el kellett végezni némi piszkos munkát; és ha a szabad világ védelme Nyugat-Európára hárult volna, akkor a piszkos munka is rá hárult volna; akkor Nyugat-Európa országainak éppúgy be kellett volna piszkítaniuk a kezüket. Ami viszont a legkényelmesebb: erkölcsileg kioktatni azt, aki helyettünk és értünk végzi el a piszkos munkát, és tiszta kezeinkkel azok piszkos kezeire mutogatni, akiknek a tiszta kezeinket köszönhetjük. Mint amikor az idősebb testvér elveri azokat trógereket, akik a kistestvérét zaklatják, amit a kistestvér azzal hálál meg, hogy szerinte a nagyobbik testvér egy verekedős rossz gyerek, bezzeg, maga milyen jófiú. (…)