Nancy Fraser világmegfejtő könyvének specialitása, hogy — szó szerint — egyetlen számadat sem szakítja meg a marxista újbeszél szózuhatagot. Az elvont általánosságok szintjén mozgó, az unalomig önismétlő szövegben sem adatok, sem érvek, sem dátumok vagy személynevek (leszámítva helyenként más szerzők neveit) nem szerepelnek. A kötet mondandója maga a leglaposabb szélbalos közhely. Röviden: a nők elnyomása, az etnikai kisebbségek kifosztása, a demokráciák kiüresedése vagy a környezetszennyezés épp úgy kódolva vannak a kapitalizmusban (a marxisták kedvenc szavával, strukturálisan), mint a bérmunkások kizsákmányolása. Ezért a feministáknak, környezetvédőknek, emberi jogi aktivistáknak — hacsak nem akarnak a „liberális reformizmus” zsákutcájában ragadni — kéz a kézben kell harcolniuk a kapitalizmus ellen, amennyiben problémáik maguk is kéz a kézben járnak, mert egyetlen közös tőről fakadnak. Az nem elég, hogy a zöld aktivisták egytől egyig antikapitalisták, annak is kell lenniük. Már nem halnak meg hülyén.