Amikor az állam jelöli ki a „győzteseket” és a „tehetségeket”, akkor Mészáros Lőrincek és Rákay Philipek emelkednek fel. Amikor viszont a szakmai és piaci verseny dönt, akkor Krasznahorkai László és Christ Miranda Anna.

*

Friedrich von Hayek szerint a liberális világlátás alapvető vonása az optimizmus. Az igazodás spontán erőibe vetett hit, ami lehetővé teszi, hogy az ember szorongás nélkül fogadja el a változásokat, még akkor is, ha senki sem tudja előre megmondani, pontosan miként fog megtörténni az alkalmazkodás valamely konkrét esetben. A liberalizmus valóban egyfajta hiten alapul. Annak a hitén, hogy lesz megoldás a problémákra, még ha a dolog természetéből fakadóan az előre nem látható, mert az majd menet közben fog kikristályosodni. Egy liberális számára éppen ezért nincs szükség valamilyen állami nagy lökésre, ami majd elindítja a dolgokat a helyes irányba. A szabadság a nagy lökés. Az, hogy a konzervatívok hajlanak az állami bábáskodásra, ami majd terelgeti jófelé a dolgokat, valójában ugyanabból a félelemből táplálkozik, mint a szocialisták tervezési hajlama: nem hiszik el, hogy anélkül is születhetnek megoldások, hogy az ne valamilyen előzetes terv eredménye lenne; akkor érzik magukat biztonságban, ha valamiféle felsőbb értelem figyelemmel kíséri a változásokat, és terelgeti azokat. A konzervativizmus miközben hitet tesz a spontán, evolutív fejlődésben, azért még menetrendre vágyik.