Támogasd a HVG-t.

Az Institute of Economic Affairs oldalán könyvismertetőm olvasható Tim Congdon Money and Inflation at the Time of Covid című tavaly megjelent kötetéről. Congdon könyve, és ennek megfelelően a könyvismertető, a 2022-2023-as inflációs hullámnak egy monetarista értelmezését adja. Köszönet az IEA szerkesztőinek a közlésért. Congdon könyve a kiadó oldaláról szabadon letölthető.

Végére értem Viktor Jerofejev A Nagy Gopnyik: Feljegyzések az élő és halott Oroszországról című regényének. A műről először a hazai kiadás fordítójának és kiadójának, Bokor Pálnak a könyvéből értesültem. Bokor „zseniálisan rossz könyvnek” nevezi a regényt, amely szerinte „csakis rettenthetetlen irodalomrajongók és hivatásos írástudók számára ajánlott olvasmány”. A mű kétségkívül egy nagy terjedelmű, műfajilag rendkívül hibrid posztmodern regény. Családtörténet, amelyben valós és fiktív (például Jerofejevnek nincs húga) önéletrajzi elemek keverednek; filozófiai napló, amely egy széteső civilizációról szóló belső monológként is olvasható; ugyanakkor politikai pamflet a posztszovjet Oroszországról és a Putyin-korszakról, amely a lelki és morális közállapotokat boncolgatja. A szöveget filozofikus meditációk tarkítják a butaságjárványról, a sztálinvírusról vagy épp az anális szexről. Mélyfúrás az orosz lélekben; korrajz és kórtörténet. A közel ötszáz oldalas regény 180 rövid fejezetből (vagy inkább címmel ellátott részből) áll. A mű visszatérően foglalkozik az ukrajnai háborúval, miközben Oroszországot egy morálisan lezüllött, önmaga mítoszaitól megrészegült birodalomként ábrázolja. Ki a Nagy Gopnyik? Természetesen Putyin. A könyv vége felé a rövid fejezetek szinte önálló esszékké válnak. A háború metafizikai zsákutcája, A boldogság, A vak Európa háborúba megy, A gyűlöletfilozófia halála vagy A 21. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája már nem is annyira regényrészletek, mint inkább önálló politikai esszék. Egy elkötelezetten nyugatos („zapadnyik”), liberális orosz szépíró tollából, aki egyszerre kívülálló és érintett.

Az antikvár Samuelson kötetben talált gépelt szövegek nem teljes cikkek, hanem szemelvények a cikkekből. Ha valakit esetleg érdekelnének a teljes szövegek: Friedman 1983-as cikke Keynesről, Hayek cikke.

Beszereztem Paul Samuelson Közgazdaságtan című művének 1976-os, első magyar kiadását, amely a tizedik, bővített és átdolgozott angolnyelvű kiadás fordítása. Az 1988-as háromkötetes és a 2008-as egykötetes magyar változatok már régebb óta megvannak. Az 1976-os kiadás ára akkor 480 forint volt. Utánanéztem: akkoriban egy átlagos könyv húsz–harminc forintba került, vagyis ebből az összegből húsz másik kötetet lehetett volna megvásárolni. Ez a feltűnően magas könyvár óhatatlanul értelmezésre késztet. Abban az időben Samuelson műve nyugati mércével mérve is korszerűnek számító, a nyugati közgazdászok széles köre által érvényesnek tekintett, valós empirikus adatokkal illusztrált leírása volt a kapitalista gazdaság működésének — valami egészen más, mint az akkori marxista–leninista handabanda. Vagyis a könyv tartalma egyfajta tiltott gyümölcs volt. Úgy vélem, a rendkívül magas könyvár szűrőként is működhetett: a mű ugyan hozzáférhető volt, ám ténylegesen csak azok jutottak hozzá, akik valóban keresték a nyugati tudást, és meg is tudták azt fizetni, vagy más módon hozzá tudtak jutni a könyvhöz. De persze az is lehet, hogy a magas ár egyszerűen a terjedelem, a fordítás és a szakmai jelleg következménye volt.

Kiegészítés. A kötetet egy online antikváriumból szereztem be; nem tudni, kié volt eredetileg. A könyv tartogatott némi meglepetést: benne találtam több angol nyelvű, A4-es lapokra gépelt cikkmásolatot is, köztük egy-egy 1983-ban megjelent írást Milton Friedmantől és Friedrich Hayektől. (Kattints!) Ezek a gondosan legépelt szövegek a Samuelson-kötetbe csúsztatva, mintha a könyv természetes kiegészítései lennének. Nehéz nem úgy tekinteni erre, mint egy korabeli olvasó személyes tudásarchívumára.

Karácsony előtt két nappal hunyt el Chris Rea énekes, dalszerző. Ismerkedem egy kicsit a dalaival.

Fejérvári Zoltán zongoraestje a Richterben (2026/01/15)

Joan Robinson 1955-ös Marx, Marshall and Keynes című esszéjében arról értekezik, hogy a közgazdaságtan soha nem lehet „tiszta”, azaz politikamentes tudomány. Minden gazdaságelmélet szükségképpen politikai állásfoglalás, amennyiben elkerülhetetlenül valamilyen gazdaságpolitikát implikál. A „tiszta közgazdaságtanra” való hivatkozás merőben retorikai menekülőút — a közgazdaságtan mindig politikai gazdaságtan. Robinson szerint ugyanakkor nem lehet egy gazdaságelméletet annak merőben politikai implikációi okán elfogadni vagy elutasítani. Ostobaság pl. a keynesi gazdaságelméletet elutasítani azért, mert a keynesi politikát elutasítjuk; éppen ennyire ostobaság ragaszkodni a keynesi elmélethez azért, mert ragaszkodunk a keynesi politikához. A gazdaságelméletek hipotézisek, melyeket rendre ütköztetni szükséges a valósággal, és ennek megfelelően értékelni azokat.

Däniken odaát van.

*

1986

Alan Bennett-től A királynő olvas egy elbűvölően ártatlan kisregény az olvasás beláthatatlan következményeiről.

Katt!

2009-es interjúkötet Heller Ágnessel. Heller egy helyütt felhozza Hannah Arendt levelezését. Arendt többek között levelezett Karl Jaspersszel, Martin Heideggerrel és Mary nevű barátnőjével. Heller tanúsága szerint Arendt a leveleiben imponálni akart mind Jaspersnek, mind Heideggernek. A levelekben Jaspers amolyan apafigura, Arendt pedig apuci kicsi lányaként szeretne bizonyítani. Heidegger viszont a férfi, akinek Arendt a nagyon okos nőt adja. Mary barátnőjének viszont csacsog és pletykál mint egy liba (ez utóbbi Heller minősítése). Röviden, Arendt hol apuci kicsi lánya, hol a nagyon okos nő, hol meg egy fruska. A leveleket Heller példának szánja: az embernek többféle arca lehet, függően attól, hogy épp kivel áll szemben.

Guy Nattiv 2023-as Golda filmje. Az 1973-as Jom Kippuri háború három hetének krónikája Golda Meir (Helen Mirren) nézőpontjából. Meir ismerten láncdohányos volt, amit a film következetesen beépíti a karakterábrázolásba. Mirren minden jelenetben cigarettázik, úgy hússzor gyújthat rá, olykor a leégő szál parazsával gyújtva meg a következőt. A dohányzás egyúttal dramaturgiai eszköz: a remegő kézzel meggyújtott cigaretta, a füsttel együtt kifújt sóhaj mind a folyamatos döntéskényszert, a stresszt, a Meirre nehezedő felelősség terhét hivatott megjeleníteni. Mindezek dacára roppant idegesítő.

Kicsit aggódom, ha nyer a Tisza, visznek Venezuelába meghalni. Fényes nappal, az utcáról hurcolnak majd el. A fejemre zsákot húznak, furgonba tuszkolnak.

*

Megnéztem Ridley Scott 2023-as Napóleon filmjét. Az austerlitzi csata rendkívül látványos. Napóleon szó szerint jégre vitte az orosz–osztrák csapatokat.

*

Komoly.

Újév napja, Beethoven. Babonák napja, csütörtök. Meghallgatom a VI. („Pastorale”) szimfóniát Karajannal és Berlini Filharmonikusokkal.

*

Magyar Péter újévi beszédét is meghallgatom. Orbán Viktor ezt nem teszi ki az ablakba meg jól helyretette a Mandiner KGB-s kreténjeit. Zelenszkij csak erre várt.

*

Olvasom az éves horoszkópom. A Szűz jegyben születettek részére 2026-ra az angyali üzenet: „Árulónk a kétség, attól foszt meg, amit könnyedén elérnénk, ha volna merszünk”. Ami egyébként Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékából van. Jó tanács, kivált a hozzám hasonló kishitűeknek. Bár állítólag nagy önbizalommal lépek be az évbe.

*

Kimeredek a földből.

„Egyik tulajdonsága, amely miatt a letűnt korhoz szokott tanácsadói még mindig dühöngenek magukban, noha hangosan kellene ünnepelniük, az, hogy Trump egyáltalán nem olvas. Sem a múzeumokba való könyveket, sem az ugyanoda való újságokat. (…) Tanácsadóit felettébb bosszantja, miközben inkább örülniük kellene neki, hogy Trump még egy egy- vagy féloldalas összefoglalót sem hajlandó elolvasni (…) Trump egyetlen pillantást sem vet ezekre a jegyzetekre. Mindegy, hogy egyoldalas, féloldalas, vagy csak egyetlen sor. (…) Ami meglehetős kihívások elé állít mindenkit, aki bármiféle strukturált ismeretanyagot próbálna neki átadni”.

Robert Altman (r.) Visszaszámlálás (Countdown) (1967)

Rákász Gergely orgonakoncertje az Evangélikus Öregtemplomban.

A Nobel-díjas dél-koreai író, Han Kang regénye az 1980 májusában Kvangdzsu városban kitört diáklázadásról, amit a dél-koreai hadsereg brutális kegyetlenséggel vert le. Hivatalos adatok szerint 600 középiskolást és egyetemistát gyilkoltak meg a diktátor Cson Duhvan tábornok parancsára. Miként Kiss Marcell fordító írja a kötet utószavában: "Amikor (...) a demokratizálódó Koreában újra nyíltan beszélni lehetett Kvangdzsuról, a szűkebb értelemben vett érintetteket leszámítva a történtek szinte senkit sem érdekeltek már: az immáron gazdasági jólétben élő koreaiak nem akartak szembenézni azzal, milyen árat fizettek a korábbi generációk a nyugati életszínvonalért".   

Fazekas Gergely Négynegyed kötetének írásait amolyan zenei szórakoztatóirodalomnak nevezném. Én legalábbis remekül szórakoztam rajtuk. Viszont hiába kerestem a YouTube-on Fejérvári Zoltán tavaly decemberi zeneakadémiai Bach-koncertjének felvételét.