Balog Alexandra zongorakoncertje a győri Zsinagógában.

Olvasom, hogy Bogányi Gergely sok megpróbáltatás és lelki viszontagság után mostanra eljutott oda, hogy kételyek és fenntartások nélkül belesimuljon a tökéletes isteni tervbe. Kissé pszichotikus.

Born to be wild.

*

Tegyük újra naggyá!

Amikor az állam jelöli ki a „győzteseket” és a „tehetségeket”, akkor Mészáros Lőrincek és Rákay Philipek emelkednek fel. Amikor viszont a szakmai és piaci verseny dönt, akkor Krasznahorkai László és Christ Miranda Anna.

*

Friedrich von Hayek szerint a liberális világlátás alapvető vonása az optimizmus. Az igazodás spontán erőibe vetett hit, ami lehetővé teszi, hogy az ember szorongás nélkül fogadja el a változásokat, még akkor is, ha senki sem tudja előre megmondani, pontosan miként fog megtörténni az alkalmazkodás valamely konkrét esetben. A liberalizmus valóban egyfajta hiten alapul. Annak a hitén, hogy lesz megoldás a problémákra, még ha a dolog természetéből fakadóan az előre nem látható, mert az majd menet közben fog kikristályosodni. Egy liberális számára éppen ezért nincs szükség valamilyen állami nagy lökésre, ami majd elindítja a dolgokat a helyes irányba. A szabadság a nagy lökés. Az, hogy a konzervatívok hajlanak az állami bábáskodásra, ami majd terelgeti jófelé a dolgokat, valójában ugyanabból a félelemből táplálkozik, mint a szocialisták tervezési hajlama: nem hiszik el, hogy anélkül is születhetnek megoldások, hogy az ne valamilyen előzetes terv eredménye lenne; akkor érzik magukat biztonságban, ha valamiféle felsőbb értelem figyelemmel kíséri a változásokat, és terelgeti azokat. A konzervativizmus miközben hitet tesz a spontán, evolutív fejlődésben, azért még menetrendre vágyik.

Ma hangzik el Krasznahorkai Nobel-beszéde. Kertész stockholmi beszédét 2002-ben közvetítette a köztévé. A beszéddel egy időben az egyik kereskedelmi adón egy reality show ment, Lacit kiszavazták a házból. Kertész Imre Nobel-beszédét anno hatszáz-ezren nézték, Laci bukását közel két és fél millióan.

*

Fukuyama interjú a német Handelsblattban. Természetesen előkerül a történelem végének tézise. Fukuyamának a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően vetették először a szemére, hogy a történelem talán mégsem ért véget, azaz még tíz év sem telt el híres könyvének megjelenésétől. Fukuyama akkor, 2001. október 5-én, írt egy cikket a The Wall Street Journalba arról, hogy továbbra is a történelem végén járunk: a modernitás hatalmas tehervonatát nem olyan könnyű kisiklatni. El lehet nyomni népeket, be lehet csapni választókat, de a szellemet nem lehet visszazárni a palackba.

*

Bibó István örökösen idézett mondata szerint „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. E nevezetes bibói mondat nem teljes mondat, hanem folytatódik; és a folytatásból megtudjuk, mitől nem félni. Nem félni „mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük”. Bibó úgy vélte, ebben a térségben — Kelet-Közép-Európa, illetve Kelet-Európa — azért gyengék a demokráciák, mert hiányzik a demokratikus mentalitás. Utóbbi pedig azért gyenge, mert a térségben élő kis népek úgy alakultak nemzetté, hogy a nemzethatárok és az államhatárok nem estek egybe, így e népek folyvást fenyegetve érezték magukat nemzeti létükben, és az állandó fenyegetettség-érzésből fakadó szorongás hisztérikussá tette e nemzetek politikai életét. A hisztérikus közélet és politika pedig, amikor a nemzet megmaradása úgymond az örökös tét, minden eltérőt fenyegetésnek érzékel, illetve minden fenyegetést irreálisan felnagyít. Ahogy Bibó mondja, fél a más nyelvűektől, a más véleményűektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékától, és a hasonló „imaginárius veszedelmektől”. Bibó mondása azt jelenti: demokrata az, aki erősíteni kívánja a demokratikus mentalitást. Azaz nem fél a képzelt veszedelemtől, nem ül fel a politikai hisztériának, nem víziónál állandó nemzethalált. Bibó szerint a fenyegetettség-érzésből fakadó politikai hisztéria az oka annak, hogy politikai féligazságok, zavaros politikai filozófiák, összeesküvés-elméletek és hasonlók uralják e térség közéleti-politikai érzelemvilágát, ami aztán nem engedi a demokratikus mentalitást megszilárdulni. Bibó szerint nem demokrata az, aki a fenyegetettség-érzés állandó szításával tömegindulatokat gerjeszt azért, hogy ezeket az indulatokat meglovagolva aztán zavaros világmagyarázatokat plántáljon az emberek lelkébe. A bibói tanulság, hogy az élet-halál harcként felfogott politikai küzdelem ellene dolgozik a demokratikus mentalitásnak: hiszterizált közélet és irracionális politika a következménye; az indulatok felelőtlen felkorbácsolása, a ressentiment felszítása az emberekben, ami aztán termékeny táptalajt nyújt a nonszensz politikai elgondolásoknak, illetve a vae victis mentalitásnak.

Megnéztem Dyga Zsombor Sárkányok Kabul felett című filmjét. A vetítőben mindössze hatan voltunk, pedig a film vállalható alkotás. Tisztességes iparosmunka a szó jó értelmében: az alkotóknak volt elképzelésük arról, hogyan kell akciófilmet készíteni. Időnként ugyan technikailag megbicsaklik, és tévéjátékos hatást kelt, de összességében kellemes meglepetést okozott.

*

Puzsér Róbert kimaxolta a trollkodást.

*

A magyar társadalomfejlődés legnagyobb közhelye: a polgári nemzet eszméje nálunk nem létezett, miután nem létezett polgárság sem. A magyar „nemzeti” gondolat tkp. a magyar rendek Habsburg abszolutizmussal szembeni „nemzeti ellenállásából” született meg, ami valójában az ősi nemesi kiváltságok védelme volt. Nálunk kezdetektől az elnyomó idegennel való szembeállásban formálódik a „nemzeti összetartó erő”, éppen ezért a nemzeti eszme az „elnyomott nemzet” képzetéhez kapcsolódik. Ebből ered a magyar nacionalizmus alapsémája: azért vagyunk elmaradva, mert a „nemzeti érdek” nem tud kibontakozni, amennyiben elnyomja azt az „idegen érdek”. Soha bennünk a hiba, az idegen jármot kell mindenekelőtt levetnünk, hogy fejlődhessünk; lépten-nyomon e kurucos-szabadságharcos önfelmentő mentalitásra játszik a magyar nacionalizmus.

A kormány lakájmédiája működésben. Avagy a Mandiner tudósít: ha Putyin elutasítja, akkor európai-ukrán béketerv, ha nem utasítja el, akkor amerikai béketerv.

A ChatGPT változat.

Friedrich Engels 1878-ban megjelent Anti-Dühring című könyvében azt írja, amikor a kapitalizmus által kifejlesztett roppant termelőerők szétfeszítik a polgári termelés kereteit, a proletariátus megragadja az államhatalmat, és a termelőeszközöket állami tulajdonba veszi. Engels szerint ekkor „az emberek kormányzását felváltja a dolgok adminisztrációja és a termelési folyamatok irányítása”.

*

1970-es The Market for Liberty című közös könyvükben Linda és Morris Tannehill azt írják, amikor a kormány árkontrollt vezet be egy árura, például árplafont állapít meg, akkor azzal nem az árat, mint élettelen számot kontrollálja, hanem a kérdéses áru eladójának és vevőjének tiltja meg, hogy azok az áruért cserébe magasabb árat kínáljanak fel és fogadjanak el, mint ami a kormány által meghatározott ár. Az árkontroll nem a dolgokat kontrollálja, hanem az embereket. A szerzők szavaival élve: „Az árkontroll, miként a piacra erőszakolt minden egyéb kormányzati ellenőrzés és szabályozás, az emberek kontrollját jelenti”.

*

Leszek Kolakowski 1973-as Az emberi önazonosság mítosza című előadásában tarthatatlannak nevezi a marxisták éles különbségtételét az emberek kormányzása és a dolgok pusztán bürokratikus vagy technikai igazgatása között, mivel a dolgok irányítása szükségképpen az emberek tevékenységének szervezését és ellenőrzését is jelenti. Miként Frédéric Bastiat 1850-es A törvény című művében megállapítja, a hatalom nem szervezheti meg a munkát anélkül, hogy egyúttal „ne szervezné meg az igazságtalanságot is”, azaz ne vetné alá az embereket a dolgok tervszerű igazgatásának. 1920-ban Trockij valóban elismerte, hogy a kényszermunka-szolgálat épp úgy elválaszthatatlanul része a szocializmusnak, mint a termelőeszközök „szocializálása”.

*

A tőke 1867-ben megjelenő első kötetében Karl Marx árufetisizmusnak nevezi azt a jelenséget, hogy az emberek közötti társadalmi érintkezési viszonyok, mint dolgok közötti viszonyok jelennek meg.

A hat lépés távolság elmélete alapján a világon bárki összeköthető bárki mással legfeljebb hat ismerősön keresztül. Mindazonáltal úgy tűnik, az USA-ban ehhez valójában elég egyetlen lépés. Az Epstein-lépés.

Valahol egy másik bolygón, egy vasútállomáson virrasztva, hálózsákban, ifjú egyetemistaként olvastam Montaigne esszéit. Szép idők.

Állítólag ma van a filozófia világnapja. Mindenki tart dugiban a konyhakredencben egy Leibniz kötetet. Vagy legalább egy Montaigne-t. Elő velük!

Európának nemcsak Moszkvával, hanem adott esetben Washingtonnal szemben is képesnek kell lennie saját érdekei és értékei védelmére. Ám ahhoz, hogy Európa valóban globális játékos lehessen, katonai erőt kell tudnia felmutatni.

Tisztán kivenni a két Napot az égen. Karácsonyfa, szárnyas angyal is meg vannak. Morzsi kutya szunnyad az ág sűrűjében, két csiga őrzi az álmát. Mondjuk, ha tettek volna ki zsírkrétákat, akkor az egészből többet látnánk.

Nyolc ország, nyolc beszélgetés, nyolc eset. De szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika, közelebbről Egyiptom, mert utazni élvezet. Meg a jó meleg Kuba, ami a főszöveg harmada. Pogátsa úr könyve.

*

No Blood for Oil, Seres László cikke.

*

Nietzsche gyakran hangoztatta lengyel származását; tudni vélte, hogy egy Nietzschke nevű, ősi lengyel nemesi dinasztia leszármazottja. Persze Nietzsche épp annyira volt lengyel, mint amennyire IV. Frigyes Vilmos porosz király vagy Cosima Wagner férje. (Ezeket is állította magáról.) Német volt, méghozzá tipikusan német, amivel Nietzsche tökéletesen tisztában volt. Az egész Nietzschke-történetet azért találta ki, hogy antiszemita, soviniszta nővérét, Elisabethet, illetve annak nem kevésbé antiszemita és soviniszta férjét és elvbarátait folyamatosan bosszantsa. Nietzsche szívesen cukkolta az idiótákat. Egyszer például azt írta: a nemzet azoknak az embereknek az összessége, akik ugyanazokat a napilapokat olvassák.

*

Beszélgetés George Tavlas-szel.

Még nézni is fáj.

Tudjuk, Mórickának mindenről ugyanaz jut az eszébe. Épp mint a Mandiner ostoba kreténjeinek.

Pogátsa Zoltán friss podcastjében azt sugallja, hogy Margaret Thatcher autista volt. Teszi ezt némiképp dehonesztáló, gúnyos éllel. Én kérek elnézést az autistáktól.

Tegnap este Mozart Requiemje csendült fel a bazilikában. Miként Jézus tanítja: ne legyünk bőbeszédűek, amikor imádkozunk, mert az Atya már azelőtt tudja, mire van szükségünk, hogy azt kérnénk tőle. Gyanítom, a győri bazilika padjai azért olyan átkozottul kényelmetlenek, hogy a hívek kétszer is meggondolják, mennyit időznek az imával. A koncerten összefutok Edinával és Péterrel.

*

Hitványság, Orbán a neved!

*

Megnyitott a győri Scruton. Iszom egy kávét. A mosdóban rögvest szembe jön velem Dörner György. Begyűjtök egy szuvenírt (vászontáska Scruton idézettel (valamire biztosan jó lesz)).

Seres Laci cikke. Eszembe jut egy részlet Kertész K. dosszié művéből.

*

Nyilas Misi pakkott kapott.