Nyugalom
Jean-Michel Jarre Waiting For Cousteau (1980)
Egy időskori interjúban Milton Friedman elmeséli, hogy '70-ben (vagy talán '71-ben, F. nem emlékszik rá tisztán) találkozott Nixon elnökkel. Nixon arra kérte Friedmant, hogy győzze meg Arthur Burnst, a FED akkori elnökét, hogy nyomjon egy kis pénzt a gazdaságba. Friedman azzal hárított, hogy ezzel Nixon csak saját magának csinálna fölöslegesen problémát, amennyiben meglóduló inflációval kellene szembenéznie az újraválasztását követen. Nixon, aki kellően cinikus volt ahhoz, hogy igazat mondjon, így reagált: szívesen szembenéz ezzel a problémával, ha újraválasztják. Egészen pontosan: ráér aggódni emiatt akkor, miután újraválasztották. (Friedman szerint — szintén az interjúban — Nixon okosabb volt, mint Reagan, ellenben minden porcikájában politikus volt, és kizárólag politikai megfontolásokat (népszerűség, újraválasztás stb.) követett. Reagannek nem jutott eszébe, hogy bármilyen módon presszionálja Volckert, amikor a jegybank restriktív monetáris politikája miatt az USA gazdasága '81-82-ben recesszióba zuhant, népszerűsége pedig meredeken esni kezdett. Mert egyfelől Reagan egyetértett Volckerrel, másfelől elfogadta, hogy akadnak fontosabb dolgok a népszerűségénél. Friedman szerint Reagan ezzel kitűnt az elnökök sorából.)
*
Látom, hogy Kertész Imre dedikált Sorstalanság kötete 185 ezer forintért kelt el egy online könyvárverésen. Hadd dicsekedjek! Nekem van dedikált Kertész kötetem. Érzésem szerint viszonylag sok dedikált Kertész kötet van. De persze lehet, hogy tévedek. Mondjuk az elárverezett példány első kiadás, ami talán számít. Nem tudom.
Jókai Az arany ember regényét kötelező olvasmányként olvastam kiskamaszként. Egyetlen hozadéka volt: megtudtam, mi a rianás.
A '90-es évek egyik legnagyobb slágere a 4 Non Blondes zenekar What's Up? című nótája. Belefutok az énekesnő, Linda Perry egy későbbi dalába. Keith Richards egy kisfiú.
*
A Bretton Woods-i rendszer "hosszú évtizedekig szolgálta a világot". Valójában egyetlen évtizedig: 1958-tól 1968-ig, az EPU megszűnésétől az ún. kettős aranypiac létrejöttéig.
*
Újabb hidegháborús dokumentumfilm sorozatnak jutok a végére.
Tetszettünk volna forradalmat csinálni, mondta Antall. Tetszettünk is, feleli Schmidt Mária Országból hazát: Harminc éve szabadon c. frissen megjelent könyvében. Ellentétben a közkeletű vélekedéssel, a szovjet csatlós országok Kelet-Európában nem ajándékba kapták szabadságukat: népeik győztes antikommunista forradalmat és nemzeti függetlenségi harcot vívtak ’89-90-ben. (Persze Mária asszony elismeri, Gorbacsov ’87-ben feladta a Brezsnyev-doktrínát, és „elengedte a térséget”. Sőt Romániában a KGB aktívan közreműködött az átalakulásban.) Vagyis a szabadság nem pusztán ölünkbe hullt, hanem kivívtuk. Ámde mégis, végül „elsőkből lettek az elsők”. Mert a pártállami nómenklatúra átmentett hatalmat, vagyont, titkos aktát; a komprádor elit újakra cserélte régi gazdáit; az USA szélárnyékában elpuhult, détente- és ostpolitik-hívő nyugat-európai progresszív elit (melynek nagyon is megfelelt a békés egymás mellett élés meg a felelősség nélküli hidegháborús potyautasság) segített fenntartani a baloldali kulturális hegemóniát stb., stb. Mindezek meglehetősen ismerős történetek; Csurka Pista bácsi, zsidózás meg New York-Tel-Aviv-tengely nélkül. A kormánypárti véleményformálók (köztük Schmidt Mária istállójába tartozó kánon- és doktrína-gyártó fiatal hölgyek és urak) cikkei másról sem szólnak. Schmidt könyvében az a leginkább különös, amiről nem beszél: dacára annak, hogy a rendszerváltás (illetve „forradalom”) óta eltelt három évtized felében FiDeSz-kormány volt hatalmon, a korszak politikatörténetét bemutatni kívánó (a cím legalábbis erre utal) 400+ oldalas kötetben nem esik szó FiDeSz kormányzásról. Az ausztrál olvasó azt hihetné, 2021-ben Magyarországon a posztkommunisták vannak hatalmon (miként az elmúlt harminc évben folyamatosan), reggelente a Nap-keltében Aczél Endre kérdezi Lendvai Ildikót az M1-en, illetve Mélykúti Ilona beszélget Heller Ágnessel új könyvéről, Kökény Mihály pedig Puch László luxusjachtján nyaral. Ennyire szóra sem érdemes volna a FiDeSz kormányzás? Meglehet persze, mégsem politikatörténetről van szó. Václav Klaus írja nem rég megjelent kis könyvében: „A kommunizmus rengeteg mindent elvett tőlünk, ugyanakkor gondolati és tényleges zártsága miatt (vasfüggöny), valamint autarkikus tendenciáinak köszönhetően — látszólag paradox módon — megvédett bennünket a modern, illetve posztmodern gondolatoktól”. Illetve: „Ha Nyugat-Európa is valami hasonlót élt volna át, mint mi, akkor most nem követne el annyi gyerekes és felelőtlen dolgot”. Kelet-Európa népei átestek a marxizmus-leninizmus nevű betegségen meg az örök és megbonthatatlan barátságon alapuló unión. És mert nem öltek meg, erősebbé tettek bennünket: Kelet-Európa népei már három évtizede elérték a nyájimmunitást azokkal a progresszív szélbalos fantazmagóriákkal szemben, amelyek épp sírba viszik Nyugat-Európát, úgymond. Ezért lehetünk mi „Európa jövője”. Orbán Viktor (…)
Az elmúlt közel egy évben mindenki megismerkedhetett a „krónikus alapbetegség” fogalmával. Nekem ebből kijutott: hosszú évek óta vagyok ún. 1-es típusú („inzulinos”) cukorbeteg. És ma reggel megkaptam az AstraZeneca vakcina első oltását. A háziorvosom hívott fel szerdán, hogy mehetek.
Amikor a kínaiak túltolják a japánellenes propagandafilmet. (Aranyóra a seggben? Ugyan!)
A Putyin Oroszországáról — nem éppen hízelgő — képet festő 2015-ös könyvében Garri Kaszparov, korábbi sakkvilágbajnok azt írja, a Kreml propaganda bevett érvelési módszere a rákontrázás („whataboutism”). Ha az orosz (korábban szovjet) vezetést külföldről kritika éri pl. az emberi- és állampolgári jogok korlátozása miatt, akkor erre a mindenkori válasz: „Az USA-ban meg, kérem, verik a négereket”. „Na és maguk?! Maguk hogyan bántak az indiánokkal?” A rákontrázás lényege: ahelyett, hogy érdemi választ adna a kritikára, illetve számot adna viselt dolgairól, inkább viszonvádat fogalmaz meg, és képmutatásról meg kettős mércéről beszél. Bagoly mondja verébnek. (Lásd első reakciók Oroszországból a Capitolium ostromára: „Innentől nincs joga az USA-nak kritizálni minket”.)
Miért? A Gyurcsány alatt talán nem volt korrupció? Miért? A Black Lives Matter hívek talán nem randalíroztak? Miért? A svédeknél hányan haltak meg a koronavírusban? George Clooney Belarussziáról miért nem mond semmit? És az iszlamista twitter-fiókok, akkor azokat meg miért nem törlik? Ha nekik lehet, akkor nekünk miért nem?
(…)