hocinesze

Egy könyv apropóján

Bod Péter Ákos recenziója Szakolczai György Keynes-könyvéről. Bod azt írja: „A szerzőnek [Szakolczainak] a főszereplőhöz fűződő erős kötődése nyilván nem minden olvasónál számít hitelességet növelő tényezőnek”. Szakolczai valójában olyannyira elfogult Keynes iránt, hogy nem egyszer keresztnevén, azaz Maynardként hivatkozik rá. Szintén ennek a Keynest idealizáló, elfogult tárgyalásnak az eredménye (legalábbis ezt gyanítom), hogy a javarészt a keynesi klíringunióról írt 418 oldalas műben Szakolczai egyetlen szóval sem említi, hogy a klíringunió tervét Keynes valójában „Hitler bankárjától”, Hjalmar Schachttól vette (Schacht-Funk-terv). Mindazonáltal egyetértek Boddal abban, hogy a Szakolczai-könyv „nagy érdeme”, hogy az egyes fejezetek függelékeként hosszabb részeket közöl fordításban a klíringunió különböző tervezeteiből. Illetve az, hogy egyáltalán exponálja a témát. Nota bene számomra a könyv leginkább emlékezetes pillanata, amikor az 1928-as születésű Szakolczai egyfajta személyes kiszólásképpen megemlíti, hogy Keynes egy 1943-as beszédének szövegét — amit Heller Farkastól kapott meg — már 1949-ben olvasta. Kortársak! És egy megjegyzés a recenzióhoz. Bizonyítékául annak, hogy Keynes „1946-ban bekövetkezett halála után pedig két évtizedig – nem túlzás ezt mondani – a keynesianizmus lett a dogma”, Bod a republikánus Richard Nixon 1971-es „mi mind keynesianusok vagyunk” mondatát idézi. Ezt Nixon valójában az „aranyablak” bezárása kapcsán mondta. Jelentése: immáron senki sem hisz az aranystandardban.

Címkék: Keynes Szakolczai

Matek

Christopher Balding cikkét olvasom. Nem vonnám kétségbe a benne állítottakat, de a kínai gazdaság — lassan évtizede tartó — évről évre csökkenő növekedési rátájának van egy triviális magyarázata. Nevezetesen: a GDP abszolút értékének növekedése. Az előző évtized éveit jellemző 10 százalék körüli vagy afölötti éves növekedési ráta ui. jelenleg azt jelentené, hogy a kínai gazdaság évente a spanyol GDP-vel növekedne abszolút értékben. Az aggodalommal konstatált 2018-as 6,6 százalék növekedés valójában még mindig rendkívül magas. Ekkora éves növekedési ütem mellet tízévente megduplázódik a GDP, ami nehezen képzelhető el a glóbusz második legnagyobb gazdasága esetében. Abszolút értékben nézve a kínai gazdaság csak tavaly Svájcnyival bővült. Röviden: lesznek még ezek a növekedési ráták sokkal kisebbek is, szimplán a matek okán. 

Címkék: Kína

(...)

(Interjú Vona Gáborral. Vona panaszkodik: nincs középosztály, nincs polgárság. Nem sokkal előtte olvasom Tamás Gáspár Miklóstól: a legnagyobb liberális öncsalás, hogy Magyarországon nincs polgárság; „Dehogy nincs igazi polgárság! Baromi reakciós meg fasiszta, de attól még polgárság”. Vona esete a liberális öncsalással.)

Címkék: (...)

Soros a szociáldemokrata

Fejtő Ferenc 1980-as Mégiscsak a szociáldemokrácia: Fél évszázad reformkísérletei című könyvének 2006-os hazai kiadásához írt Epilógusában a következőt írja:

Megemlíthetem itt Soros Györgynek 2002-ben írt könyvét, amelyben a kapitalista rendszer korrekcióját tanulmányozza. Az utóbbi évek nagy amerikai pénzügyi botrányait kommentálva a magyar származású és humanitárius működéséről ismert Soros, akárcsak William Pfaff, a botrányt okozó nagy pénzügyi csalások és visszaélések igazi okát annak a meggyőződésnek terjedésében látta, hogy alapjában véve az szolgálja legjobban a közérdeket, ha mindenki a maga önző érdekeinek kergetésével foglalkozik. Márpedig a kapitalista Soros szerint megállapíthatóan a közérdekkel ellenkezik, a társadalmak egyensúlyát veszélyezteti, hogy a pénzügyi piacoknak teljesen szabad kezet adjanak. „A hibák kiigazítsa — írja — erős kormányzati beavatkozásokat igényel.” Soros nyilván tudja, hogy ezzel a megállapításával — ő, aki a kapitalizmusnak nemcsak teoretikusa, hanem haszonélvezője is — elméletileg a szociáldemokrácia egyik alapelvéhez jutott el, amely szerint a demokratikusan választott kormányok és törvényhozók hivatása lenyesni a kapitalizmus túlhajtásait.

Címkék: Soros Fejtő

Piketty zsebkönyv

Karl Marx A tőke művéhez anno Karl Kautsky írt „zsebkönyvet” azért, hogy a szabadidő és intellektuális felkészültség nélküli munkásokhoz is eljuthasson a vaskos és nehéz olvasmányt jelentő Marx opus nektárja. Thomas Piketty A tőke a 21. században művéhez Jesper Roine svéd közgazdász írt kis összefoglaló könyvet hasonló megfontolásból, ami nemrég idehaza is megjelent. És Roine kis könyvét elolvasva megerősödik bennem a gondolat: Piketty könyve csak látszólag vaskos, a mondandóját illetően valójában meglehetősen karcsú mű. Épp mint Roine zsebkönyve, ami egyébiránt ideális olvasmány mindazok számára, akik tényleg csak egyetlen vasárnap délelőttöt szánnának Pikettyre. (Nota bene Kautsky Marx-zsebkönyve talán Pikettynek is hasznára lenne.)

Címkék: Piketty
süti beállítások módosítása