Fantomas
André Hunebelle Fantomas (1964)
hocinesze
(...)
(„A CEU-t eredetileg nem Budapestre tervezték”. Soros szerint a köztudottan liberális (libertárius) Klaus a nyitott társadalom-koncepcióját a szocializmus egy új formájának tekintette.)
Kontrollvizsgálat
Nyugodtan belekezdhet a Háború és békébe, mondja az orvos. Miért gondolja, hogy még nem olvastam?
Hazony II.
Yoram Hazony A nacionalizmus erénye című könyvében azt írja, az imperialista (birodalmi) és nacionalista (nemzetállami) politika közötti választás "megfelel az ismeretelméletek közötti választásnak". Az imperialista politika képviselője ui. ismerni véli a "nagy egyetemes igazságot", amelyet aztán egységes ágendául jelöl ki az egész emberiség számára. Ezzel szemben a nacionalista politika képviselője "szkeptikus az emberi értelem produktumait illetően", és "felismeri annak bölcsességét, hogy a sokféle különböző próbálkozás engedése vezet az igazsághoz", illetve a politikai igazságokhoz "fáradságos próbákon és hibákon alapuló tesztelés" vezet. A független nemzetállamok rendszere azért versenyképes politikai rend, vélekedik Hazony, mert ösztönzi az alternatív megoldások kipróbálását, melyből a nemzetek aztán közösen tanulhatnak. A John Stuart Mill-féle "ösvények sokasága". Hazony épp csak azt nem mondja: a birodalmi rend egy "zárt társadalom", amellyel szemben a független nemzetállamok rendszere képviseli a nyitottságot, az adaptív hatékonyságot növelő decentralizált nemzetközi rendet. Könyvének egyik központi üzenete: az Európai Unió valójában imperialista birodalom, ami egy végsőnek és egyetemesnek vélt politikai ideológia, nevezetesen a liberalizmus, járma alá kívánja hajtani a kontinens országait, miáltal Európát egy "zárt társadalommá" teszi. Amiből persze az is rögtön következik, hogy Hazonynél a nacionalizmus erénye nem az, hogy fügefalevélként szolgál a nemzeti politikusok disznóságaihoz. Vagyis a nacionalizmus határozottan nem azt hivatott igazolni, hogy egy szuverén ország szuverén vezetőjének szuverén joga lenne lopni, vagy bármi ilyesmit.
A nacionalizmus erénye
Aki meg akarja érteni Orbán Viktor kijelentését, miszerint az Európai Unió egy liberális birodalom, illetve általában az erős nemzetállamokról szóló eszmefuttatásait, annak Yoram Hazony izraeli filozófus A nacionalizmus erénye című könyvét érdemes kézbe vennie. Az utóbbi időkben, gyanítom, Hazony a kormányfő kedvenc szerzője.
(A lángelme)
(Lengyel László, akit Tamás Gazsi jellemzett anno fordított Kasszandraként, azt írja a Népszava friss Szép Szó mellékletének cikkében, idézem: „Az észszerű választás ismét a taktikai: minél több embernek el kell menni szavazni a legerősebbre, a legesélyesebbre. Ez az ellenzéki szavazatok maximalizálása. Tetszik, nem tetszik, a legesélyesebb az 1-es, az MSZP-PM lista”.)
Ép
Ma ultrahang vizsgálat. Félmeztelenül fekszem a hátamon, és figyelem a fiatal, szép arcú orvosnőt, aki rutinosan fel-alá csúsztatja az ultrahangfejet a hasamon, közben fürkészőn nézi a monitort maga előtt. Ez a nő a vesémbe lát, tűnődöm lélegzet-visszafojtva (nagy levegő, benntart). Meg a húgyhólyagomba. Diktálja is hangosan — a leletet két ujjal gépelő — asszisztensnek: „a húgyhólyag fala ép”, meg hogy „a hasi aorta szabályos lefutású”. Bensőséges a pillanat.
Egy könyv apropóján
Bod Péter Ákos recenziója Szakolczai György Keynes-könyvéről. Bod azt írja: „A szerzőnek [Szakolczainak] a főszereplőhöz fűződő erős kötődése nyilván nem minden olvasónál számít hitelességet növelő tényezőnek”. Szakolczai valójában olyannyira elfogult Keynes iránt, hogy nem egyszer keresztnevén, azaz Maynardként hivatkozik rá. Szintén ennek a Keynest idealizáló, elfogult tárgyalásnak az eredménye (legalábbis ezt gyanítom), hogy a javarészt a keynesi klíringunióról írt 418 oldalas műben Szakolczai egyetlen szóval sem említi, hogy a klíringunió tervét Keynes valójában „Hitler bankárjától”, Hjalmar Schachttól vette (Schacht-Funk-terv). Mindazonáltal egyetértek Boddal abban, hogy a Szakolczai-könyv „nagy érdeme”, hogy az egyes fejezetek függelékeként hosszabb részeket közöl fordításban a klíringunió különböző tervezeteiből. Illetve az, hogy egyáltalán exponálja a témát. Nota bene számomra a könyv leginkább emlékezetes pillanata, amikor az 1928-as születésű Szakolczai egyfajta személyes kiszólásképpen megemlíti, hogy Keynes egy 1943-as beszédének szövegét — amit Heller Farkastól kapott meg — már 1949-ben olvasta. Kortársak! És egy megjegyzés a recenzióhoz. Bizonyítékául annak, hogy Keynes „1946-ban bekövetkezett halála után pedig két évtizedig – nem túlzás ezt mondani – a keynesianizmus lett a dogma”, Bod a republikánus Richard Nixon 1971-es „mi mind keynesianusok vagyunk” mondatát idézi. Ezt Nixon valójában az „aranyablak” bezárása kapcsán mondta. Jelentése: immáron senki sem hisz az aranystandardban.
Keynes és az aranystandard
Keynes és az aranystandard: egy könyv apropóján címmel posztom olvasható a Carl Menger Intézet blogján.
Nagypéntek
Elolvastam Žižek A Kommunista Kiáltvány megkésett aktualitása című esszéjét, aztán elmentem enni egy Big Mac hamburgert.
A nap idézete
Csak a német nyelv nevezi a pénzjövedelmet "megérdemeltnek". A franciák „nyerik", az angolok „aratják", az amerikaiak „csinálják", és a szegény magyarok „keresik".
André Kostolany
