hocinesze
Balekhalászat
George Akerlof és Robert Shiller Balekhalászat című könyvükben írják: „Ha úgy tudják a vevőim, hogy nálam mindig gyönyörű, érett avokádó kapható, akkor egyszer megtehetem, hogy közepes minőségű avokádót adok el ugyanannyiért (…) Ezzel kiaknázom jó hírnevemet, ugyanakkor kivetem a hálómat a balekokra”. A szerzők ezt nevezik hírnévkiaknázásnak (reputation mining).
És a Balekhalászat kötet bizony épp egy ilyen hírnévkiaknázás: két nagynevű Nobel-díjas közgazdász egy meglehetősen poshadt minőségű avokádót adnak el nekünk.
Én pedig balek voltam. Bedőltem Akerlof és Shiller jól csengő nevének, megvettem és elolvastam a könyvüket. Máris a lényegnél vagyunk! A Balekhalászat mondandója ui. röviden: a piac nem védi meg az embert önmagától, vágyainak és döntéseinek következményeitől, és ezért korlátozni kell. És valóban -- a piac engem sem védett meg attól, hogy megvegyem a Balekhalászatot, aminek árusítása maga a színtiszta balekhalászat (nota bene egy súlyosan manipulatív kereskedelmi reklámból értesültem a könyvről, ráadásul egy ellenállhatatlanul cuki fürdőkacsa van a borítóján, ugye).
De vajon be akarnám tiltani Akerlof és Shiller könyvét, mondván, hogy az vacak? Ha a szerzőkre hallgatok, igen. De nem hallgatok rájuk. A piac azt adta nekem, amit akartam, én pedig tanultam az esetből, plusz írók most egy posztot, hogy mások is okulhassanak. Vigyázat, bóvli!
A nap idézete
„Mindaz, ami a társadalmi szférában korunkban történik az eszmék következménye. A jó és rossz dolgoknak egyaránt. Így az, amire ma szükség van: harcot vívni a hamis eszmékkel. Harcolnunk kell mindazon dolgok ellen, amiket nem szeretünk a közéletben. Jobb eszmékre kell cserélnünk a rosszakat. Cáfolnunk kell a tanokat, amik támogatják a szakszervezeti erőszakot; szembe kell szállnunk a tulajdon meglopásával, az árszabályozással, az inflációval, és mindazon szörnyűségekkel, amelyektől szenvedünk. A gondolatok, és egyedül a gondolatok, hozhatnak fényt a sötétségbe. (…)
A XIX. század nagyszerű időszaka, a kapitalizmus nagyszerű vívmányai, a klasszikus közgazdászok gondolatainak volt következménye. Adam Smith, David Ricardo, Bastiat és a többiek eszméinek. Semmi másra nincs szükségünk, csak hogy jobb gondolatokkal helyettesítsük a rosszakat. És én tudom és hiszem, a felnövekvő generáció véghez fogja ezt vinni.”
Ludwig von Mises (1958) Klikk ide!
(...)
(Van könyv, aminek minden sora fontos. És persze van, aki a könyvtári példányban lelkesen alá is húzza mindet. Egyébként meg Hétfőn.)
Zene
Arthur Honegger Szonatina hegedűre és gordonkára: Allegro (1932)
Hajdu Ildikó hegedű/Déri György gordonka
Nekem minden vicc új
„Összenő, ami összetartozik” – mondta ’94-ben Orbán Viktor a szocialista-liberális kormánykoalícióra. Most tudom meg, valójában Willy Brandt mondatát idézte a német újraegyesülésről.
Új normális?
Ruchir Sharma szerint a munkaképes korú népesség növekedésének globális lassulása okozza a világgazdaság jelenlegi lassú növekedését: 1960 és 2005 között átlagosan 1,8 százalékkal növekedett a munkaképes korúak száma, 2005 óta 1,1 százalékkal. De az Egyesült Államokban pl. mindössze 0,5 százalékkal. A termékenységi ráta a ’60-as évek óta mindenhol csökken. (A fejlett országokban döntően a növekvő jólét és iskolázottság (különösen a nők), a fejlődő országokban pedig az állami születésszabályozás (Kína, India) miatt.) Jóllehet a lakosság számának növekedése nem jelent automatikusan gazdasági növekedést, de valószínűtlen tartós gazdasági fellendülés egy olyan országban, ahol a munkaképes korú népesség évente kevesebb, mint 2 százalékkal növekszik. Márpedig a világ nagy részén most ez a helyzet. Meglehet 2050-re már 9,7 milliárd ember fogja lakni a bolygót, Sharma szerint mégsem a túlnépesedés jelenti majd a legfőbb problémát, hanem éppenséggel a fiatal munkaerő hiánya.
(...)
(A gazdasági válságok oka, hogy a piac nem működik, vélik az antikapitalisták. És teljesen igazuk van: ha működne, akkor nem lennének válságok.)
Negyedszázad
Until The End Of The World, Acrobat, The Fly, One. 25 éves az Achtung Baby, a U2 hetedik albuma. A rocktörténet egyik legjobb albuma.
(...)
(Bill Still Van megoldás című könyvének hetedik fejezete valójában Irving Fisher 1936-os 100% pénz és az államadósság (100% Money and the Public Debt) című klasszikus esszéjének az újraközlése. A fordítás csapnivaló. Egy idézet: A pénz nem egyszerűen az „átválthatóság” kérdése. Ugyanúgy kérdése annak, hogy mekkora mennyiségben (és forgási sebességgel) van jelen, mint fizetőeszköz, csakúgy, mint annak kérdése: hogyan védhető meg az üzleti élet zavaró befolyásaitól? Teljesen értelmetlen. Az eredeti szöveg így szól: The money question is not simply a question of convertibility. It is also a question of maintaining the proper volume (and velocity) of the circulating medium so as to prevent disturbances in business activity. Fisher szerint a fizetőeszköz mennyiségének és forgási sebességének ingadozása zavart okoz a gazdaságban. A fordítás helyesen a következő: A problémát nem egyszerűen a bankjegyek konvertibilitása jelenti, hanem a fizetőeszköz megfelelő mennyiségének (és forgási sebességének) fenntartása annak érdekében, hogy ezáltal megakadályozzuk az üzleti életben keletkező zavarokat. Vagy egy másik gyöngyszem: A bankbetétek biztosítása szükségtelenné válna, mivel nem lenne ok a bankokon keresztül futtatni azokat. Szemlátomást ökörség. Az eredeti szöveg: The insurance of bank deposits would become unnecessary, because there would be no reasons for runs on banks. Helyesen: A betétbiztosítás feleslegessé válna, mert nem lenne ok bankpánikra.)
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?
Murray Rothbard What Has Government Done to Our Money? (Mit művelt a kormány a pénzünkkel?) című könyve egy valódi igazgyöngy. Egy kis könyvecske, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, és ami az Ellenpropaganda oldalnak köszönhetően immáron magyarul is olvasható. Kötelező!
Trump nyert
Az amerikai elnökválasztásról álmodtam. Nem vicc.
*
A pop-leninista Slavoj Žižek Trumpra szavazna. Oké, ehhez még talán nem kell orvost hívni. Viszont ha jól számolom, a kétperces interjú alatt 29-szer érinti meg az arcát, ebből 25-ször az orrát. Ebben, bevallom, már kevésbé vagyok biztos. Mármint, hogy ez teljesen normális.
Fejési idő
John K. Galbraith memoárja. 1954. január. Egy Caneel-öböl partján álló kihalt szállodában a Steinbeck és a Galbraith házaspár összetalálkozik, majd a következő napokban esténként összejárnak. A fordítás így szól: "Elaine Steinbeckkel és Kittyvel együtt négyesben találkoztunk esténként — a szabad szellem órájában, mondtam én, fejési időben, mondta John —, és ittunk egyet". Vajon mi állhat az eredetiben? Mármint a "fejési idő" helyén.